[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Üdv mindenkinek!
Részemről befejeződött egy nagy, három hétig tartó munka. Nem mondom, hogy könnyű időszak volt, de azt hiszem megérte. Mikor anno december elején, majd három hónapja kitaláltam (Igazság szerint egy vasárnapi reggelen ezzel a gondolattal keltem fel.) ezt a szövegírói pályázatot, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi pályamű érkezik. Viszont nagy örömmel láttam, hogy özönlenek az írások, az ország minden tájáról, a vége felé már postán is jött egy pár.
Készen vannak a kritikák és Én remélem, hogy mindenki munkájához érdemben tudtam hozzászólni. Célom inkább a segítő szándék, mint a durva lehúzás volt, bár ezt sokan értékelték túlontúl kedvesnek.
A kritika általában egyoldalú műfaj. Valaki véleményt mond egy szinte teljesen védett helyzetből. Neki nem eshet baja, nyugodtan elmondhatja a véleményét, míg akinek a művét kritikával illetik nem sokat tehet. Én nem szerettem volna az „elefántcsont toronyból” okosságokat kikiabálni. Inkább meg akartam maradni építő jellegű hozzászólónak.
Kicsit elfáradtam, de azt is elmondhatom, hogy ez a pályázat sikeresen lezárult.
Kollégáimmal sokat vitatkoztunk, tépelődtünk, hogy melyik, dráma nyerjen, pontosabban most már melyik drámák nyerjenek.
Mostanra megszületett a döntés. Nem mondom, hogy könnyű volt, mert nagyon sok mű jó eséllyel pályázott, az első és második helyezés valamelyikére.
Nem mondom, hogy a munka lezárult, mert mint már írtam, szeretném ha mindenki aki érdeklődött a pályázatok iránt, bepillantást nyerne a munkánkba, láthatná, hogy hogyan is kerül színpadra a két kiválasztott írás. Itt szólnék, hogy nem szeretném elkapkodni az előadások premierjét, ezért nem fogok erre időpontot mondani. Majd meglátjuk, de dolgozni fogunk amennyire bírunk.
Most már elmondhatom azt is, hogy nem titkolt célunk volt olyan szerzőket találni, akik jót és jól írnak. Ezt természetesen a további együttműködés reményében szándékoztuk.
Sokan kérdezték, hogy lesz-e folytatás?! Azt hiszem ezt szívesen kijelenthetem, hogy lesz. Nem akarok jósolgatásokba bocsátkozni, de lehet, hogy tradiciót teremtünk ebből a szövegíró pályázatból. Majd elválik.
Jó volt látni, hogy az írók nem a csekély pénzjutalom reményében vágtak bele ebbe a pályázatba, hanem szinte csak a művük „megmérettetése” kedvéért. Jó volt látni, hogy alapjában véve „nehéz” írói személyiségek, apró súrolódásoktól eltekintve, milyen jól megférnek egymás mellett. Jó volt látni, hogy azért még olvasnak Magyarországon, még ha nem is annyian mint kellene. Jó volt beszélgetni, vitatkozni, „észköszörülni.
Nem szeretném, ha ez elsikkadna, nem szeretném ha a jó volt, valóban csak lett volna.
Végezetül köszönöm az íróktól a megtisztelő bizalmat, amellyel indultak ezen a pályázaton, és személy szerint köszönöm, hogy elolvasták, megfontolták a művükről alkotott véleményemet.
Este 10-kor felkerül két név és két mű címe az oldalra. Nem mondom, hogy nem lehet vitatkozni a döntésen és azt sem hogy a döntés tökéletesen objektív. Ilyen nem létezik. Emberként, művészként, szakmabeliként döntöttünk. Mások számára szinte biztosan más végeredmény jött volna ki.
Találkozunk 22:00-kor. A véleményeket hozzászólásokat élőben várom a Chat-en. Az oldal alján, bal oldalon.
Halász Tibor |
Bősze Éva
Szertem ha egy író, nem csak egyfajta stílusban ír, hanem próbálgatja a tehetségének a határait. Manapság amúgy is, szinte trend hogy egy befutott író, sorra gyártja, mintha futószallagon menne, a majdnem azonos jellegű írásokat. Ez már túlmegy az író saját stílusának témakörén.
Itt az író egészen más stílusú drámáit olvashatjuk. Van amelyik jobban tetszik, van amelyik kevésbé, de mindenképpen érdekes a három különböző írást egymás után elolvasni.
A lélek magánya: Kifejezetten szép nyelvezetű az írás, amit nehéz elérni, hiszen korabeli stílusban íródott. A szerző nagyon jól eltalálta az arányokat, nem erőltetett, ez a beszédstílus, de nem is hiteltelen. Érdekes ahogyan megtudjuk a főszereplő életének mozzanatait. Ebben talán kicsit a naplófelolvasás ami nem jó ötlet. Itt egy kicsit veszít a lendületéből a mű, de ezt jó színészi munkával fel lehet pörgetni.
A történet fő vonalát, lendületesen végigkövetjük a műben, azonban hiányolom, hogy a többi szereplőről nincsen a továbbiakban semmilyen tudásom. Persze az is tény, hogy a hatás kedvéért minden szereplő alá van vetve a főszereplőnek.
Az utolsó menedék: Szinte mindig jó kezdet egy írásnak, ha belecsöppenünk az események közepébe, minden előzetes magyarázgatás nélkül, hiszen ez felkelti a kíváncsiságunkat a történések iránt. A nagymama karaktere kifejezetten jól van megszerkesztve. Nagyon életszerű, a kevés szöveg ellenére szinte látom magam előtt.
A mű másodikfelvonása kicsit zavarossá válik. (Talán azért mert nem látom, hogy ki mondja amit mond.)
Rövidsége ellenére van hatása, van ereje az írásnak.
Ernő bácsi: A pénz nagy úr, és mindenki vágyik egy gazdag amerikai nagybácsira. (Talán csak a gazdag amerikai nagybácsik nem.) Főleg akkor érdekes, ha ez a gazdag nagybácsi megjelenik, a „szegény” rokonoknál. Kiváló alaphelyzet egy kellemes vígjátékhoz. Azonban pár humoros helyzet és vicces elszólás található csak a műben. Ezekből sokkal többet is elbírt volna, sőt vigjátékként kellett is volna bele. A végén nem értem, hogy a nagybácsi barátja miért adóellenőr, ez elvisz valami egészen más irányba, hiszen azt hiszem ebből még lesz valami, de nem.
Halász Tibor |
Szabó Zoltán: Végvári legendák
Verses szerkezetű írásmű, középkori történettel. Leginkább vásári, szabadtéri előadásnak tudom elképzelni. Ez a stílus ilyen közegben érvényesül a legjobban. Nagyon fontos, hogy a különböző részek ne csak el legyenek mondva, hanem meg is legyenek jelenítve, amennyire a szöveg ezt engedi.
A szövegben néhol apro hibákat töréseket érzek, ezeket javítani kellene, mert megtörik a verses szerkezet lendülete.
Színpadra állításakor, apró minijelenetekkel tarkítanám. Sok helyütt a narrációt színesíteném ezekkel az apró mozgásos jelenetekkel. Itt fontosnak tartom, hogy nem jó, ha a szöveganyag egy az egyben el van játszva. Ez kicsit unalmassá, egysíkúvá tenné a művet.
Játéktechnikailag a ripacs (A szó pozitív értelmében) áll közel. Itt lehet nagyokat alakítani, eltúlzott játékstílussal megjeleníteni a figurákat.
Kicsit hosszúnak érzem az írást, lehetne rövidebb is.
Összességében ha a kissebb hibák javítva vannak, stiluskövetelményeinek tökéletesen eleget tesz a mű. Gratulálok a szerzőnek!
Halász Tibor |
Wéber Tamás: Csak egy mosoly
Érdekes az első alaphelyszín, de csak módosításokkal valósítható meg. A második, az autós rész is szintén érdekes, de ez is nehézkesen megvalósítható. (És nem is annyira szüksége, simán működhet a jelenet az irodában.)
A mű témája nagyon érdekes és sok kérdést vet fel. A figurákat sok helyütt még csiszolni kellene, nem tökéletesek, de kezdeti verziónak megfelelnek. A párbeszédeken is lehetne javítani, de tisztán érződik belőlük a szerző szándéka, mondanivalója, ezt pedig jónak tartom.
A telefonbeszélgetés párját (Amikor R. Megismétli a beszélgetést csak a másik fél irányából) teljesen kihagynám nem szükséges. A megvesztegetést részt sem jeleníteném meg, inkább egy újabb Bevásárlóközpontos részt raknék a végére, ahol már nem kell szükölködnie, az ellenőrnek. (Mondjuk megvesz olyan dolgokat is amiket épelméjű ember nem.)
A végét elkakapkodottnak érzem. Kíváncsi vagyok a végkifejletre, hogy mi lesz valóban 10 év múlva, de erről semmilyen információt nem kapok, így hiányérzetem van a mű végén.
Halász Tibor |
Varga László
Kifejezetten jó hanguletfestő érzéke van a szerzőnek, ami nagyon tetszik mindkét írásban. Viszont azt éreztem, hogy az író inkább novellában van otthon, semmint színpadi művekben. Ez erős hátrányára válik az írásoknak, legalábbis ha dráma szemszögből nézem. És sajnos nekem dráma szempontból kell elemeznem az írásokat.
Ferbli és a galamblelkek: Onnan indítanám ezt a kritikát, hogy sajnos nem felel meg a kiírásnak, lévén novella, és nem dramatizált mű. Azonban maga a téma nagyon szépen van leírva, kifejezetten jónak tartom a leíró részeket. Nagyon jó novella. Színpadra alkalmazva nagyon nehéz technikai problémákat okozna. (Galambok, perspektíva érzékeltetése a nézőkkel, gondolatok megjelenítése szövegformában...)
Piros a kapus: Én bevallom öszintén nem értek a focihoz, és nem is túlzottan szeretem. Így nehéz véleményt mondanom a műről. Nagyon tetszik ahogy a focitörténetek és a főszereplő figurája szinte átrendezik a kórtermi életet, legalábbis én ezt tartom a legfontosabbnak ebben az írásban. A narrátor figuráját kihagynám, az csak a leíró részek beépítésére szolgál. Ezeknek a nagy részét meg lehet oldani jó színészi játékkal.
Az életről és a többi beteg életének eseményeiről, figuráiról semmit nem tudtunk meg. Ezt nagyon hiányoltam.
Az írás vége kicsit elkapkodott, itt is szeretném tudni, hogy a kórteremben lévő betegek, hogyan élik meg Piros műtétjét.
Halász Tibor |
Bányai Tamás: Eltennélek láb alól
Már a mű eleje is felkelti az érdeklődésemet, mert olyan szinte álandó, de mégis aktuális téma kerül előtérbe, amivel tökéletesen egyet tudok érteni. (Adjunk-e a kórházban a nővérnek pénzt, vagy ne adjunk...) A második nővérnek adott, nem borítékba helyezett pénz rátukmálása, nagyon erős.
Szép helyzetekjátékok épülnek fel a műben, amelyek sokszor komikusak, a humor legjobb értelmében. A dialógusok is nagyon szépen épülnek egymásra. Az érdeklődésem folyamatosan fenntartja, nem rágódik ok nélkül a különböző témákon, éppen csak annyi szó esik róla amennyi elégséges.
A sok pozitívum mellett erős problémám van a hirtelen térváltásokkal, bár ezt meg lehet oldani más technikával is.
A darab közepe vége felé éreztem egy nagyon kicsit túlbeszéltnek, de ezt óvatos, apró szöveghúzásokkal meg lehet oldani.
Lassan a darab vége felé járok, és még mindig nem tudom mi lesz a vége, sőt halvány sejtelmem sincsen. Ez nagyon jó, egy írásműben.
Itt sem tartom indokoltnak a felvonásokra bontást.
Az egész művet nagyon átgondoltnak, és jól megírtnak tartom. Gratulálok a szerzőnek!
Halász Tibor |
Fejérvári Gergely: Falak
Nagyon jó kezdete van a műnek, és hosszú ideig elvarázsol a gyors témaváltásaival, pörgös dialógusaival. A dialógusok nagyon szépen egymásra épülnek. Aztán a 10 oldal táján már kezdek fáradni, kezd egy kicsit elmúlni a lelkesedésem, az érdeklődésem. Azután olvasom tovább és egyre jobban belemegyünk a filozófiai okfejtésekbe, nagy mondatok hangzanak el, de már nem is annyira érdekel, hogy mit mondanak a szereplők, már-már elvesztem a szavaik között, és várnám, hogy történik valami. Amikor elkezdenek játszani az jó alkalom lenne arra, hogy felpörögjenek az események, de ez nem történik meg. Visszakanyarodnak a saját kis értelmiségi vitájukhoz. Sean lélekelemzése a többiekről szintén érdekes lenne, de ő is elveszik a saját szavai között, olvasóként/nézőként pedig ülök és azon gondolkodom, hogy mikor történik már valami, vagy mikor lesz már vége. De egészen a darab végéig ez működik.
A dráma egyszer csak végetér, és nem történik benne semmi. (Nem lehet, hogy lemaradt a vége?)
Az egész , nem is annyira érdekes emberek, számomra értelmetlen eszmefuttatásai. Ez kevés egy színpadi műben. A néző vagy elalszik, vagy kimegy. (Én valószínüleg kimennék.)
Viszont az íráskéssége, a szerzőnek nagyon jó. Nem éreztem fals mondatokat, hiteltelenséget. Itt a probléma az, hogy a műben még a legminimálisabb akció sincsen meg, nem történik semmi ami engem mint nézőt érdekelne.
Halász Tibor |
Kedves Halász Tibor!
Köszönöm a kritikát. A vélemény szakmai részét elfogadom (Adél monológja, stb.). Az események fordulatai (alapfelvetések) megítélésének különbözősége azonban főként a kettőnk között lévő szemléletbeli (nem- és nemzedékbeli) különbségből adódik.
A pályázat kiírása nagyon jó ötlet volt. Örülök, hogy részt vehettem. Üdvözlettel: Szafián Zsuzsanna |
Kedves Halász Tibor!
Köszönöm szépen a kritikát, nagyon örülök, hogy tetszett. Ez tényleg egy mai mese, nem a múltban játszódik. Én is úgy gondoltam, hogy felnőttek játsszák el gyerekeknek. Az ötödikeseknek kicsit húztam belőle (pl. Buckó kertje meg ilyesmi, ami nem fontos a cselekmény szempontjából, nincs benne). A lakatokat meg a páncélt, a visszafelé beszédet szerették, aranyosak voltak, lelkesek. A sárkányt ketten játszották egy zöld lebernyegben. Tele voltak jó ötletekkel a megoldásokat illetően. És a felnőtteket is érdekelte, gondolom az újdonsága miatt.
A szavazásról: rám is többen szavaztak igen gyorsan, de ez egy hatéves darab, sokan ismerték, ismerhették már. Deakinek szóltam, hogy lehet szavazni, sose vaktában akartam, mindig javasoltam neki, hogy olvasson... Mindazonáltal szerintem ez nem igazán fokmérő és nem is lehet valójában egy krimit mondjuk egy gyerekdarabbal összemérni. Egyszerűen más műfaj, más a célközönség, a technika, a nyelvezet.
Szóval köszönöm még egyszer a kritikát, további jó munkát kívánok Önnek és a Kollégáinak és természetesen köszönöm a bemutatkozási, megmérettetési lehetőséget, és a többi, (egyelőre még csak) olvasható jó darabot...
üdvözlettel
Szabó Szilvia |
Köszönöm szépen a Valóság-Show kritikáját!
A darabot egyébként egy istentiszteleti színjátszóköri előadásra írtam. Ott előadva elég jól működött... Maga az alapötlet egyébként C.S.Lewis: Csűrcsavar levelei (Screwtape letters) művéből jött.
Köszönettel:
Szepy (Szepessy Gábor alias Frady Endre :)) |
Tóth Imre: Az életed ajándék
A vakság, a megvakulás témája nagyon szörnyű, de egyben engedtessék meg kijelenteni, színpadi szemmel nagyon izgalamas és érdekes is. Én nem adnék egy fehér botot a főszereplő kezébe, teljesen elégséges maga a játék is, hogy felismerjük egy vak embert látunk.
A főszereplő egy kicsit sokat szenved a dialógusait illetően, nekem jobban tetszene, ha ez a szenvedés a játékában jönne ki. Szerintem ilyen helyzetben az ember lelkivilágára a rettenetesen szélsőséges ingadozás a jellemző. (Egyszer teljes apátia, majd gyors váltással rettenetes düroham...)
Nekem a vezetés témája felé ennyire eltolni a dolgot kicsit visszás. (Ha valaki megvakul vannak sokkal fontosabb problémái is, mint, hogy nem fog soha többet vezetni.)
Erős átdolgozás után nagyon szép és hatásos előadást tudok elképzelni az írásból. Kicsit sok benne a hiba, de mindegyiket javíthatónak tartom. A témát pedig kifejezetten jónak.
Halász Tibor |
Major Krisztina: Végrendelet
A végrendelet témája mindig is izgalmas helyzetet teremtett, talán ezért is létezik annyi feldolgozása. Amikor olvastam az írást, és ez nem csak itt hanem más írásoknál is felmerült bennem, furcsának találom, hogy Magyar írók Angol, vagy más kúltúrkörbe helyezik a drámáikat. Ennél a műnél fokozottan éreztem, hogy akár teljesen lehetne Magyar nyelvterületre is írni. Ez csak a szerző döntésén múlik.
A dialógusok nem rosszak, de van még rajtuk csiszolnivaló. Nagy hibát nem fedeztem fel, de sokszor nem kell mindent kijelenteni, elég ha valamilyen gesztus utal rá. (Pl.: Nem kell a szívgyógyszert megemlíteni, elég ha Henry bácsi a jelenet közben beveszi. Gyógyszer=Betegség. Máris finoman de utaltunk arra, hogy beteg. Úgyan így nem kell a többi utalás sem.) Ahogy olvasom a darabot, ez a gyógyszerbevétel fontos elemmé válik, azonban így is megváltoztatnám egy kicsit. (Még így is túl indirrekt, a néző számára zavaróan egyértelmű a fontossága.)
A „rendőrség” kicsit túl gyorsan dolgozik. (10 perc alatt megvan a laboreredmény...)
Kicsit gyors a nyomozás, és túl hamar megoldóik az egész ügy. Lehetne ezen még rágódni.
A végén a levelek kifejezetten jó ötlet és maradnék ennél a végkifejletnél. (Pláne, hogy a gyilkossági kisérlet is igen súlyosan büntetendő.)
Érdekes, hogy Thomas Stork: A Clementine kastély titka is ezt a témát dolgozza fel, bár kissé részletesebben, de rendkívül hasonló a két munka.
Alapban szimpatikus az írás, de egy kicsit elkapkodottnak érzem. Lehetne még mit, főként a történet bonyolításon, javítani.
Halász Tibor |
Szabó Szilvia: Buckó és az elfeledett kincs
Szerintem kevés olyan mesejáték van ami a mai gyerekeknek készült. Így mindig öröm ilyet olvasni, pláne ha jó mesejátékról van szó. Itt kifejezetten éreztem, hogy a mű valóban gyerekeknek készült, és nem kényszerből íródott. Viszont alapvető problémám vele a hossza. Mondjuk 10 év alatt pont ezért nem javasolnám, az ilyen korú gyerekeknek nehéz ezt a szövegmennyiséget megtanulni. 13-14 év fölött, viszont már nem annyira érdekes a téma a gyerekeknek, ők már inkább foglalkoznak kicsit komolyabb témákkal. Persze ha mondjuk felnőttek adják elő kifejezetten gyerekek számára ez a probléma már meg is oldódott. Az is megoldás lehet ha Buckót egy felnőtt játsza. Az igazán sok szöveg úgyis az Ő része.
Kiváncsi lennék, hogy az ötödikesek hogyan bírkóztak meg a szöveg mennyiségével?
A térváltásokat stilizált terekkel könyedén meg lehet oldani, így ez sem jelent problémát. Kifejezetten tetszik, hogy a szerző nem próbál „archaizálni” hanem nyugodtan beszél villanykapcsolóról, áramról, hasonló modern dolgokról.
A lakatok megszemélyesítése nagyon szép ötlet. Amúgy is nagyon szép részek vannak az írásban, rendkívül ötletesnek tartom a történetet. Nagyon sok gyerekeknek szóló eszmei mondanivalóval is rendelkezik ami külön öröm, pláne, hogy nem próbálja beléjük sulykolni ezeket.
Nagy öröm volt elolvasni. Gratulálok a szerzőnek!
Halász Tibor |
Hevesi Kovács János: Szakadékon innen
Két különböző ember párbeszédére készült írás, és ezt szeretem. Azonban a párbeszédek kicsit túlbeszéltek, egy egészen kis részüket le kellene húzni. A két figura kifejezetten jól megalkotott, hiteles szereplő. Az egyetlen problémám, hogy néhol túl hirtelen és indokolatlanul, váltanak érzelmi állapotot, erre oda lehetne figyelni egy esetleges javításkor.
A két figura verekedése, még azelőtt megtörténik, hogy a néző elfáradna a sok és nagyon tömény szövegtöl.
A mű rövidsége miatt indokolatlana a két felvonás. (Se térváltás, se helyzetváltás nem történik. Kivéve a vért, de az egy szimpla jelenetváltással {sötét} megoldható)
Néha indokolt lehet egy káromkodás egy színdarabban. Itt sokhelyen valóban az, de egy kicsit még így is sok.
A skizofrán „Lelkiismeret” kifejezetten jó ötlet, remek játéklehetőséggel, de néhol ez túljátszott, így elveszíti az érdekességét.
A színpadon egy akasztást hitelesen megcsinálni elég nehéz de nem lehetetlen. Avégén a váltás frappáns, és érdekes. Gratulálok a szerzőnek!
Halász Tibor |
Csirmaz Előd Pál: Virrasztás
Már többször írtam arról, hogy egy darab felütése, kezdete nagyon fontos, szinte rányomja a hatását az egész műre. Itt nagyon jó és érdekes kezdést találunk, és az utánna jövő dialógusok is szépen működnek. Azonban az írás elején egy kicsit túl rejtelmesek. Ez probléma lehet, mert nézőként nem szeretem hülyének érezni magam. Tudom, hogy ezt nagyon nehéz egyensúlyban tartani, de a szerzőknek akkor is meg kell próbálniuk, még ha sokszor nem is sikerül. Később már nem volt ilyen érzésem ez az első 4-5 oldanál volt csak meg.
Az eljén, valami furcsa misztikus érzésem van, valami ilyesztő dologról beszélnek, de nem értem konkrétan hogy miről. Sajnos volt egy szó ami hirtelen teljesen más vágányra terelt, ez pedig a Zöld volt. Lehet én vagyok ilyen hülye fantáziával megáldva, de nekem rögtön az UFO-k jutottak eszembe. (Ijesztő, Misztikus, Zöld valami...) Ezt erősen átírnám, mondjuk legyen lila, vagy valamilyen más szín. (Bár persze tény, hogy az a természetfeletti zöld az igazi.)
Amikor elkezdik mesélni a múltban történteket, és kezdek rájönni, hogy miről beszélnek akkor válik az írás igazán érdekessé.
Nagyon tetszik, hogy a darab nem térváltásokra, vagy jelenetekre tagolódik, hanem egyben van az egész. A párbeszédek hitelesek, érdekesek. A történet sok szálon fut, és ez életben tartja, sőt felcsigázza a kíváncsiságom a végkifejelet iránt.
Néha kicsit több érzelmi ingadozást várnék a szereplőktől, elvégre alig pár órája halt meg valaki, akit ismertek szerettek. Még akkor is többet várnék, ha mint a dráma mondja: várható volt a haláleset.
Nekem kicsit a Jel mint „név” furcsán hat, ez talán lehetne más.
A vége szerintem nagyon hirtelen, és elvarratlan. Még várnám, hogy történik valami, de egyszere csak vége van.
Összességében nagyon érdekes és szép mű. Gratulálok a szerzőnek!
Halász Tibor |
Kedves Halász Tibor!
Drámáimat kritikái alapján javítom. Köszönet ezért.
Meglepő, de az operaénekesek között is vannak elég sokan, akik nehezen tudnak kottáról olvasni. Azért járnak folyamatosan ének tanárhoz.
Köszönet mindenért. További jó munkát kívánok!
Üdvözlettel:
Pozsgai Klára |
Szögi Csaba: Mateo Falcone
Prosper Mérimée azonos című novellája.
Miután elolvastam sajnos szomorúan vettem észre, hogy a szöveg 90% az eredetiből egy az egyben át lett hozva, ami önmagában nem baj hiszen lehetséges egy novella dramatizálása, csak akkor vagy az egész van megtartva, vagy jobban átdolgozva és, "XY: ABC novellája alapján"...
Viszont ezt a megoldást amivel találkoztam, nem tartom szerencsésnek.
Mindkettőt elolvasva felmerül a kérdés mért lettek pont a legfontosabb magyarázó, indokló részek kihagyva, amitől érthetetlenné válik Mateo tette!!! Ráadásul mért lövi le a feleségét a lányát is? Értelmetlen fokozás. Teljesen más irányba tolja el a darab mondanivalóját, úgy, hogy a háttér sincs megmagyarázva , amire a novellában egy oldalt szánnak!
Ezeket a leíró részeket nagyon szépen meg lehet oldani narrátorral, vagy egyéb bemutatással.
Nem értem továbbá mért kellene ezt a rövid novellát felvonásokra és színekre bontani?!
Így viszont egy elég csúnya és meggondolatlan lecsupaszítását látom a novellának...
Bodó Balázs
|
Csáki Zoltán: Szellem Szín Számadás
Az úr hangját úgy hívják, hogy Metetron. Ez azért szükséges, mert szinte akármilyen stílusú egy előadás, ha megjelenik benne a Mindenható mint szereplő, nem hiszem el. A hangjának jelenlétét már jobban el tudom fogadni.
Kifejezetten érdekes az emberi jót és rosszat ilyen formán szembeállítani. Ügyes ötletnek tartom a mű keretét is, hogy két szellem által tapasztaljuk meg a jó és rossz vitáját. Viszont eléggé sarkított képet ad a különböző találmányok hatásairól. (A pozitívat meg sem említi.)
A két felvonás itt is indokolatlan.
A szövegezés nem is rossz, de túlbeszéltnek érzem, egy részét biztosan lehúznám.
A „rossz” részek(II. Felvonás) kicsit érthetetlenek, nem tudom, hogy mitől váltak jóvá, hacsak azt nem tudom mondani, hogy azért mert a szerző ezt így akarta.
A rossz-jó, és a jó-rossz. Érdekes filózófiai téma, de még dolgozni kéne rajta egy kicsit a hitelesség kedvéért. A szerző korához képest nagyon súlyos elmélettel próbál megküzdeni, és szerintem kicsit alulmarad. De a kezdet nem rossz.
Halász Tibor |
Szögi Csaba:
Mindhárom művön érezni a szerző vonzódását, a nagy katartikus témákhoz, mitológiai lényekhez, alakokhoz. Azonban sokat kell még fejlődnie. A témák rettenetesen elnagyoltak, kidolgozatlanok. Rengeteg munka lenne még velük, jelen formájukban színte teljesen érthetetlenek.
Figyeld az embert: Alapban én erőst tartok az olyan daraboktól ahol valamilyen fokig bevonják a közönséget. Fentebb más kritikákban már leírtam miért, így ezt most nem ragozom. Ugyan így vagyok a sírásra, nevetésre, a leendő tapsra való utalásokkal. Megmondom őszíntén nem szeretem. Viszont a biztonsági őrős játék nagyon ötletes, de csak egy pici ideig tart, holott mehetne tovább is.
A mű dialógusain még lenne mit csiszolni, hiszen nem épülnek egymásra, sok helyen elcsúsznak a szövegek egymás mellett. Az ördög jelenete érdekes, és látszik, hogy ez van talán leginkább kitalálva, megkomponálva.
A széttépős részeket színpadon nagyon nehéz hitelt érdemlően megcsinálni. A téma ennél sokkal-sokkal többet elbírt volna, viaszont ilyen terjedelem mellett, nagyon nagy a technikai igénye. (Angyal az égből, művér hegyek, leomló falak...)
Hideg és Meleg: Az alaptéma kifejezetten érdekes, de nagyon rövid kis részekből áll a mű, így csaknem értehetetlen. A nyelvezetet sem tökéletes, az archaikus stílusba, belecsöppennek olyan kifejezések amik hiteltelenné teszik az írást. Kiragadják a nézőt a darab közegéből. (Pl.: Osszatok nekem is lapot...)
A rövidség és a tömörség itt is a mű hátrányára válik.
Meteo Falcone: A mű írásbelisége a legjobb az összes közül, viszonylag jók a párbeszédek. Viszont itt felmerül az a kérdés, hogy mint nézőt érdekel-e a téma. A válaszom nem. Elborzasztó, furcsa, de sem eszmei, sem tartalmi mondanivalóval nem rendelkezik. Az Apa cselekedetei a végén, szinte teljesen értelmetlennek tűnnek. Ezt talán lehetne indokolni valamivel, de ilyen indoklás nincsen a műben. Így azt kell gondolnom, hogy az elmebeteg apa, egy hülye indok kapcsán végez az egész családjával. Ez pedig nem elégséges egy színpadi műhöz.
Halász Tibor |
Tóth Imre: Az életed ajándék
A darab rövidsége sajnos nem képes visszaadni, hogy beleéljem magam a helyzet komolyságába.
Nem találtam utalást a rehabilitációra a szereplőnél. Az ilyen eseteknél pedig nagy hangsúlyt fektetnek a visszailleszkedésre! Valljuk be, 1 hónap igen kevés idő, sőt lehetetlen, hogy valaki ismét „teljes” életet éljen. Akár évek telnek el tanulással, az új helyzet megszokásával. A családtagoknak is sok-sok változtatásra van szüksége, mint toleranciában, mint az otthon átrendezésével kapcsolatban, stb. Ezt a hátteret hiányoltam erősen. Ne felejtsük el, az illető a látását, a legfontosabb érzékszervét veszítette el!
Nekem túl „otthonosan” mozog a figura. Mindennek megtalálja egyből a helyét, nem megy neki semminek, mintha már rutinból mozogna… Ismétlem magam, kevés rá az idő!
Pláne, hogyha sofőr, és szereti amit csinált…! Ez a pont „érzékenyen” érintett mivel jómagam is az voltam huzamosabb ideig, és Én is szerettem a munkámat.
Nem biztos, hogy ennyire könnyen dolgozza fel ezt a traumát! Sőt! Elképzelhetőnek tartom, hogy csupán ha az állását veszítette volna el, akkor is jobban kicsúszik a lába alól a talaj.
Viszont a látása elvesztésével pláne jobban kellene érzékeltetni a belső szenvedését, lelki megtörtségét, nem csupán egy üveg whiskyvel.
A családtagok hozzáállása is érdekes volt számomra. Én nem hagynék otthon egy 1 hónapja megvakult családtagomat!
Például a szülők is nagyon könnyedén, számomra hamis aggodalommal beszélnek a fiukkal.
Olyan, mintha ez nem is egy vakság, hanem mondjuk egy csúnyább lábtörés, vagy egy műtét utáni otthoni lábadozás lenne!
Nagyon felületesen lett ábrázolva minden helyzet, kicsit belekapva a dolgokba, de csupán felszínesen érintve őket, a mélyebb összefüggések nélkül, amik kicsi átgondolással jobban kiéreztethetőbbé válnának.
Igazat kell adnom az előző kritikával, hogy tényleg egy emberi sorsot akart ábrázolni, de talán nem mert belemenni, hogy valóban felszínre hozza egy ketté tört élet bemutatását és átélését!
Bodó Balázs |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés