[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Móder László: Megtört macskaszemek
Ha létezik ilyen kitétel, akkor azt kell mondanom, hogy a monodráma az egyik legnehezebb színpadi műfaj. Nehéz a rendezőnek, mert folyamatosan szinten kell tartani a közönséget, és nagyon nehéz a színésznek, mert egyedül, senkire sem számítva, kell jelenlennie, hosszú ideig a színpadon.
Az írás szövegezése, ezeknél a műveknél hatványozottan fontossá válik, hiszen nem párbeszédek zajlanak, de mégis értelmesen és valamiféle logikai úton kell a különböző témák között váltogatni.
Ez az írás kifejezetten szépen oldja meg a monodráma írásbeli problémáit, ezáltal mozgalmassá téve a művet. A színésznek aki eljátsza szintén nagy kihívást, de a lehetőségek szerint sok támasztékot ad.
A szerző szépen nyomonköveti a lerészegedés fázisait, és annak a főszereplő lelkivilágára tett hatásait.
Az egyetlen problémám a hosszával volt, de innen lehet húzni. Én főként a halucinálós részből vennék ki sokat.
Az öngyilkossági szándékra való utalásokat egy az egy ben kivenném, hogy csak akkor derüljön ki mi történik amikor előveszi a zacskónyi gyógyszert.
Rendkívül alapos írás. Gratulálok szerzőnek!
Halász Tibor |
Kedves Tibor!
Köszönöm az észrevételeket, maradéktalanul elfogadom. Külön örülök, hogy a kígyós jelenetek megoldhatóak vetítéssel, én nem mertem így beállítani ezeket a részeket, mert ahhoz hosszúnak találtam őket. Hogy elég merész vagyok kígyó-ügyben, talán a bábszínházas tapasztalatom teszi; bábokkal semmi sem lehetetlen.
A kritikus részeket megnézem, most már némileg távol került tőlem is, a beküldés előtt sajnos nem volt elég idő a darab "érlelésére", mert csak január elején kezdtem el írni.
Nagyon köszönöm az építő véleményt, hasznomra lesz.
Üdvözlettel: Józsa Mara
|
Páczi Dóra: A Vándor
Az írás kifejezetten tetszett. Érdekes hasonlatokkal tüzdelt a szerkezete, ami nagy fantáziára utal a szerző részéről. Kicsit bonyolult térváltások vannak benne, de ezek ügyes megoldásokkal áthidalhatók.
Engem érdekelne a végkifejlet, hogy mi lett a lánnyal, a boszorkánnyal, és legvégül az ördögökkel.
Talán az ördögök és a lány témája megérne egy-egy ilyen külön minidrámát is.
A halált megjeleneíteni szinpadon mindig nehéz kérdés, se szépen megoldott ebben a műben, az írás mesés szerkezete miatt.
Nagyon apró szöveghibákat éreztem csak, olyasmiket amikor valamilyen válasz egy feltett kérdésre, nem egészen hiteles, reális. De hangsúlyoznám, hogy kevés ilyen van az írásban.
Színpadra állításakor szinte meghagynám ilyen formában, talán csak az ördögök, és a halál szövegein változtatgatnék.
Szimpatikus írás. Gratulálok a szerzőnek.
Halász Tibor |
Asbóth Balázs: Arany és Vér
A darab elején érdekes párost alkot az intellektuálisabb férj és a butuskás nő karaktere. A TV-t is jó ötletnek tartom, de hozzátenném, hogy nem csak a szerző által meghatározott két módon lehet megjeleníteni. Viszont a TV-hírekben hallot hírek kicsit túlzottak ami a szövegezést illeti.(Bár gondolm a szerző részéről ez szándékolt volt, de számomra az eredeti hírek is eléggé „űtősek” lehetnek.)
Az előadáshoz stilizált tereket használnék, nem pedig a szerző által leírt nagy diszletigényű tereket.
Az állásinterjú kifejezetten kellemeshumorú része a műnek. Azért is mert kicsit kifigurázza az állásinterjúkat.
A III. Felvonás elején Pana Marcel monológját teljesen fölöslegesnek érzem, hiszen a dilemmáját teljesen ismerem az előzmények alapján. Inkább, csak szöveg nélküli jelenetet tudok ide elképzelni, nagyjából a szerző instrukciói alapján.
A mű csattanóját amikor a két jelőlt együtt érkezik hosszabban lehetett volna megírni. Kicsit lehetne húzni az eseményeket, mondjuk az igazgató elsőként beszél mindkettővel de valahogy furák számára, aztán jönnek be egyszerre lecsukni.
A végén a híradós rész jó, bár ezt a vonalat az előadás alatt végig felhasználnám. Mondjuk az igazgatónál is lehet egy rádió. Így kellemes aláfestést kaphatna az egész előadás.
Ötletes az írás, bár sokkal több dialógust, és irányt elbírt volna.
Halász Tibor |
Steinwender József: Mariska
Ahogyan a szerző a műve elején írta, minimalizálta a rendezőnek szóló instrukciókat, ami remek élmény egy rendzőnek mert nincsenek megkötései, de egyben néha hátrány is mert nincsen mire támaszkodnia, nincsen olyan pont ami megfogná a kreativítását, hogy meg akarja rendezni ezt a darabot.
A szöveg az egymás melletti elbeszélésre épül és mint ilyen valóban a rendezőtől és a színészektől fokozott intenzítású munkát igényel a színpadi megavlósítása. Nagyon nehéz viszonylag semmit mondószövegekből jó színházi előadást létrehozni, bár kétségtelen, hogy a humora sokat dob a szövegen. Azonban ezt a humort is értlmezni kell és helyzetbe illeszteni. Persze a nehézségétől nem szabad megíjedni, csak nagyon stabil átgondolt koncepció szükséges hozzá.
A darab a negyedik oldaltól már kezd konkrétabbá válni, itt egy kicsit könnyebbé is válik, hiszen van mire építeni, van miből kiindulni. Viszont ezeken a részeken az egymás mellett elbeszélés néhol kicsit erőltetetté válik, nem illeszkedik teljesen ahhoz a logikai rendszerhez ami addig dominált.
Nekem tetszenek a vallási téma kifacsarásai, de valószínüleg egy erősebben hívő embert megbotránkoztatna az írás. (Persze tény, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni.)
A vége felé sok minden kiderül a szereplőkről, de néha zavarosnak érződik a sok információ.
A mű vége befejezetlen, elkapkodott. Itt is lezáratlannak érzem.
Halász Tibor |
Józsa Mara: Bűnbeesés...törölve?
Érdekes téma, érdekes stilusbeli megközelítésben. Egyetértek Dorkával a tér használati kérdésekben, így ezeket nem is ragoznám. A kigyó témájára viszont reagálnék. A darab szerint a kígyós részt vidóról (DVD- izgalmasabb lenne) nézi meg Ádám. Az tény hogy színpadon állatokkal dolgozni kifejezetten nehéz, azonban filmen megoldani némileg könnyebb. Így nem eljátszatnám, hanem valóban egy filmbetétet készítenék az előadáshoz. Persze igy is erős módosításokra lenne szükség, mondjuk a kígyó így sem fog zsnglőrködni... A későbbi színházi előadást is filmmel váltanám ki, így a második újságírós jelenet lehetne egy filmpremier is. (Haladunk a korral...)
A humora is kifejezetten jó, érdekes áthallások vannak benne a paradicsomi lét és a reális világ között.
Az újságíró és a riportok nagy ötlet, kifejezetten tetszik.
Almaturmix, remek.:)
A vége felé az Úr, Ádám, És Lucifer vitája kissé hosszú, túlragozott. A mű itt elveszíti az addig szépen működő lendületét. Jobb volna kevesebb mondanivalót süriteni ebbe a részbe és alaposan meghúzni. Csak a fontos dolgok maradjanak benne.
A vége kicsit gyorsan lezárul. Érdemes lenne kicsit tovább „rágódni” a témán.
Összességében remek ötletparádé, csak a a vége vita rontja az összképet. Gratulálok a szerzőnek!
Halász Tibor |
Pozsgai Klára: A tűzmadár éneke
A szerző előző művéből is érződött, hogy nagyon jól ért a „felütésekhez”, azaz egy írás elkezdéséhez. Itt is csak ezt tudom álítani, hiszen rögtön bele a közepébe, nem próbál magyarázkodni, hanem elkezdi és majd kiderül, hogy miről is van szó. Ez azért is kellemes megoldás, mert kiváncsivá teszi a közönséget, és fenntartja az érdeklődését.
Ennek ellentéteként a szöveg egyes helyeken túlragozott, túl sokat próbál mondani. A kevesebb több lenne.
Szintén egyes helyeken témabeli, logikátlanságokat érzek. (Pl.: Szolfézs... Valószínűnek tartom, hogy akit felvesznek a zeneakadémiára, az tud kottát olvasni.)
A főhősnő problémája kifejezetten szépen el van rejtve az előadás szövegezésében, apránként kezdem sejteni, hogy mi is törte meg a karrierjét.
Kicsit hosszúnak érek némely szövegrészeket, főként a Lajos, Kata szövegekre gondolok. Ezeknél nagyon alapos és átgondolt szűrésre lenne szükség. (Mely szöveg fontos és melyik nem...)
Eros és Lajos vitájában a váltás túl hirtelen és indokolatlan. Lehetne hosszabb ez a vita és jobban „ívelt”.
A végén Péter belépője szépen felpörgeti az eseményeket, de aztán hirtelen vége van a műnek. Elkapkodott és nagyon gyors lezárás. Ezen is javítani kellene.
Érdekes téma, a hibák ellenére szépen kidolgozva. Gratulálok a szerzőnek!
Halász Tibor |
Dávid Sándor: Swazi
Még el sem kezdtem a mű elolvasását és már rögtön mosolygok. Dícséretes a szerző őszintesége, miszerint Ő sem érti amit írt, csak leírta ahogyan jött. Azonban az ilyen kijelentéssekkel óvatosan kell bánni.
Maga mű műfaja ahogy a szerző írta: tragédia és valóban mégsem az. Görögökök után szabadon, de mégsem hűen hozzájuk. Már maga a szöveg is, ha csak pusztán olvasom mulattató, pedig sokszor egy kukkot sem értek belőle. Mégis gördülékeny és vicces.
Itt is a négy szín kicsit sok, bár ezeket nem kell komoly díszlettel megejelentetni, így a térváltás áthidalható.
Maga a kibékülés a negyedik színben elkapkodott, és nem jó. Túl hirtelen történik meg, és nem is tetszik ami által megtörténik. Ezen lehetne változtatni.
A legvégével szintén ez az érzésem, túl gyors, még vártam volna, hogy a KAR kicsit jobban lezárja az egész írást.
Összességében tetszik, bár ha egy kicsit konkrétabb lenne, több információ derülne ki a történetről, akkor jobban működne.
Halász Tibor |
Tisztelt Halász Tibor!
Még egy rövid megjegyzést engedjen meg nekem. Természetesen igazat adok Önnek abban, hogy darabomban előfordul "bugyuta" humor is. Mentségemre legyen, hogy a magyar humor roppant széles körű, és mint olyan, nincs bekategorizálva. Értem ez alatt azt, hogy van akinek a Sas Jóska tetszik, de van akinek a Gálvölgyi, és van, akinek a Markos-Nádas, és olyat is ismerek, akinek a Farkasházy. Elképesztő széles a paletta. Nekem ezek közül a Markos-Nádas a nyerő, bár, tizedik éve vagyok a Gálvölgyi show egyik állandó szerzője. Természetesen dolgoztam, dolgozok több más tévé produkcióban is. (Szeszélyes, Nyolc mesterlövész, Citrom, Bajor kabarénem, stb.) Ezt azért írom, mert mindegyik más humort, más párbeszédet kíván. Mindemellett állandó írója vagyok a Móricka című "szennylapnak", ott enyém a Pali bátyám levelei című rovat, ami napi problémákkal foglalkozik, legyen az politikai vagy más. Persze, mint lelkes amatör könyvírással is foglalkozom. Tavaly jelent meg, Nekünk a Balaton című regényem, saját kiadásban. Két hét múlva pedig tizenhárom éve dédelgetett kézíratom ölt könyvformát, - önéletrajzi ihletésű - Ciká-Pati címmel. Eddig nem írtam magamról ismertetőt, szándékosan, mert úgy vagyok, voltam vele, hogy ne "régi vitézségek" döntsék el, a jövő csatáit. Most már lehet firkálni magamról, hisz elolvasták, véleményezték munkámat, amit nagyon köszönök, és teljesen egyetértek az Ön szavaival.
Lám-lám, még sem sikeredett olyan rövidre ez a rövidre szánt akármi.
Köszönöm türelmét, maradok tisztelettel: S. Szabó István |
Tisztelt Pozsgai Klára!
Természetesen ahogy tudok segítek, úgyhogy nyugottan jöhet a javított változat.
Ugyanez vonatkozik bármely szerzőre aki megtisztel azzal, hogy értékesnek tartja és kikéri a véleményemet.
Halász Tibor |
Bártfai Csaba: Virág világ
Alapjában véve tetszik ezen írás. Kifejezetten tetszik az író merészsége, hogy belevágott egy ilyen verses szerkezetű írásba, ami szerintem, mondanom sem kell, kifejezetten nehéz műfaj. Talán ebben áll az írás egyik nagy hibája is, mert ezek a verssorok, néhol falsnak érződnek. Néhol a rím sántít, vagy az egész tempójával van gond.
Érződik az íráson a személyes érintettség, ami kifejezetten jót tesz neki, áthatja az egész művet.
Kifejezetten aranyosnak tartom a „virágnyelvet”. Színpadon érdekes felhasználási lehetőségeket nyújt. Valahogy az egész írással az az érzésem, hogy szinte nem tudok választani a sok elképzelés között ami felmerült bennem. El tudok képzelni bábos részeket, reálist, mozgásost.... Szóval tényleg rengeteg irányból színpadra lehet állítani a művet.
A témaválasztás nagyon emberi, szerintem kevés olyan férfi van aki nem esett át hasonló helyzeten, így a közönség határozottan érintetté válik. (És kevés olyan nő aki nem érzi át.)
Az egész mű sugalja a Happy End-et, de mégis fennmarad a feszültség, hogy talán mégsem az lesz a vége amit várnánk. (Nem mondom el mi lesz a vége. Tessék elolvasni...:))
Szépen, kellő érzékenységgel megalkotott mű. Gratulálok a szerzőnek!
Halász Tibor |
Kedves Halász Tibor!
Nagyon köszönöm a kritikáját! Megerősítést nyertem, hogy melyek a dráma gyenge pontjai. Természetesen csiszolni fogom. Addig nem akartam javítani, míg el nem olvastam a véleményét. A dráma legnagyobb része sajnos igaz. Napjainkban nagyon sokan kerülnek - még ha nem is ily targikus szituációba- de hasonlóan tehetetlen helyzetbe. Az okozatból szenzáció lesz, az ok azonban a legtöbb esetben homályban marad. Elküldhetem Önnek majd a javított változatot? Kiváncsi vagyok a másik drámám elemzésére, hiszen az is átdolgozásra vár!
Köszönettel: Pozsgai Klára |
Tisztelt Halász Tibor!
Köszönöm a kritikát! Én benne vagyok! írjuk át egy színre, húzzuk le az 1/3-dát, tegyünk bele magyaros betéteket és állítsuk színpadra.
Üdv: S. Szabó István |
Szalay Sándor: Még meleg
Nehéz kritikát írnom erről a műről. Az első felmerűlő kérdés, hogy az emberek kíváncsiak lehetnek-e az írásra? Ha egy színházi előadás nem tetszik akkor szépen kijövök róla, anélkül, hogy bárkit is zavarnék, ehhez minden nézőnek joga van. Valószínüleg ez lenne az az előadás amiről kijönnék, vagyishogy mégse, mert a végére dönteném el, hogy nem tetszik.. Szóval a téma nekem nagyon nem szimpatikus.
A szövegezés viszont kifejezetten jó, az írója jól ír. Szépen bonyolítja a cselekményt, és nem próbál meg mindent a néző „Szájába rágni.” Az információk lassan mozaikszerűen derülnek ki, és igy folyamatosan fenntartható az érdeklődés.
Néhol kifejezetten jó témákba lép bele a szerző.(Pl.: Az amerikaiak nem tudnak meglenni a kanapéjuk nélkül...)
A figurák is szépen felépítettek, főként a verőlegény és annak szövegei vannak szépen megírva. (Kifejezetten tetszik, hogy a szerző nem írt bele, TV készüléket, hanem a nézőközönséget nézi, és „Kapcsolgatja”. Ezt színpadra állításnál fel lehetne használni, különféle aláfestő TV zajok formájában.
A végénél a Rómeó és Júlia áthallás érdekes. Azonban a legvége slusszpoén számomra nagyon sok. (Ami nem jelenti azt, hogy sokaknak ne tetszene.)
Halász Tibor |
Keresztesi Tamás: A Nádor
Törökök, Hunyadi. Történelmi téma ami mindig nehéz, pláne ha az író, a hitelesség kedvéért, próbálja követni az akkori beszédstílust, mondatszerkesztést. Itt erős visszásságot érzek, valahogy nem az igazi a szövegezés.
Viszont az egész írásból kiemelkedik, a szövegezést illetően, Bűbáj varázsigéje.
Fontosnak tartanám, hogy valami történjen a műben, de a beszélgetéseken kívül csak nagy szavak, mondatok hangoznak el, más semmi, és ez egy színpadi előadáshoz kevés.
A legjobb rész Bűbájé, ahol valami elindul, de az is kurtán, furcsán végetér.
A legvégét is hiányosnak érzem, várnám, hogy történik valami, de nem. Egyszercsak vége lesz az írásnak, holott már kezdtem volna belelendülni.
Legalább dupla ilyen hosszúnak kellene lenni, és a vége után folytatódnia kellene, valamilyen valódi történéssel.
Szerintem ezen az íráson nagyon sok munka van még.
Halász Tibor |
Szafián Zsuzsanna: A Francia menyegző
Alapjában véve mint néző vagy olvasó szeretem magam átlátni megérteni a helyzetet és levonni a megfelelő konzekvenciákat. Az igazán jó írás ismérve pedig számomra az, ha csak mutat és nem próbál megmagyarázni. Itt az első problémám már a darab elején Adél figurája aki mintegy rövid monológokban elmondja, hogy mi történik, vagy történt. Én viszont jobban szeretem, ha apránként derülnek ki a dolgok. Érdekes, hogy ezeket a monológokat nem is érzem odaillőnek.
Szintén szeretem, ha „finomak” a dialógusok, a kijelentések árnyaltak, és csak éreztetik a figurák amit gondolnak, nem mondják ki azt egyenesen. (Az életben is ritka az a helyzet amikor az emberek egyenesen megmondják a véleményüket, mondhatni kertelés nélkül.)
Nekem furi, hogy az eskűvő előtt pár órával kerülnek terítékre ilyen problémák. Persze nem elképzelhetetlen, csak nagyon kirívó.
A második felvonást én egybevonnám az elsővel. Nem szükséges, hogy a terített asztal miatt kettészedjük az előadást. 20 statisztát kicsit soknak tartok, bőven elégséges a szereplők mennyisége.
A második részben sokasodnak a problémák, és innen ez már nem egy egyszerően rossz házasság, hanem egyenesen katasztrófális. Nem hiszem el, hogy valaki a saját eskűvőjén, miközben az újdonsült feleségével táncol, kijelenti, hogy neki más nők is tetszenek. Ez számomra túlmegy a hihetőség határán.
A politikai vita teljesen más útra téríti az egész drámát ezért úgy ahogy van kivenném. (Trianon)
A végén értem a szerző szándékát, de szerintem túl durvára sikeredett. (Bár én ritkán mondok ilyet, hogy valami túl durva, de szerintem ez az.)
Összességében sok hibás pontot, és alapfelvetést látok az írásban, de ezek mindegyike javítható.
Halász Tibor |
Pozsgai Klára: Ki nem mondott szavak
Nagyon fontosnak tertom egy drámában a felütést, azaz a legelső oldalt, legelső pár sort. Minél érdekesebb, annál jobban elinditja a nézőt, hogy az előadással menjen, elfogadja azt amit az előadás mondani akar neki. Itt ezzel semmi probléma nincsen, hiszen rögtön egy olyan helyzetbe csöppenünk ami valóban izgalamas és figyelemfelkeltő.
A két szereplő közötti párbeszédből derülnek ki a helyzet előzményei, és szépen lassan áldozatból, bűnös lesz. Itt egy kicsit többet eltolnám a hangsúlyokat, amik szerint az igazgató a bűnös. Jobb lenne, ha egy kicsit később kezdenék ráébredni, hogy amit a tanárnő mond az a valóság. Az igazgató figurája nagyon hirtelen változik bűnössé. Ezt erősebben árnyalnám.
Nagyon jó az indok, amit végig nem értettem, hogy mi visz rá egy tanárnőt egy ilyen lépésre. Rendkívül megalapozottá teszi az addig látottakat. A végét itt is elkapkodottnak érzem. Kicsit lehetett volna több, az igazgató és a tanárnő párbeszéde ennél sokkal többet is elbírt volna.
Maga a darab rövidsége az egyik nagy előnye, de itt is azt tudom mondani, hogy egy két oldalnyi érdekes, hangsúlyozom, érdekes dialógust elbírt volna.
A szerző irta, hogy igaz eseményekre épül a mű. Nagyon kíváncsi lennék rá, hogy a műnek mekkora, és mely része igaz.
Nagyon szimpatikus írás, gratulálok a szerzőnek!
Halász Tibor |
S. Szabó István: Az ELVTÁRSAK...ma
A gengszeter témából, már nagyon sok feldolgozást csináltak. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne jót írni a témában. Ami problémám a darabbal, hogy néhol elsülnek olyan viccek utalások, amik nam oda valók, legalábbis számomra semmi szükség nincsen rájuk a műben. (Pl.: Don- Donkanyar...)
A figurák néha túl bugyuták, érdekesebb lenne, ha inkább a reál felé tolódnának.
A díszletezés nagyon bonyolult, rövid időtartamokon belül, rengeteg szín változik, amit meg lehet oldani, egy téren belül is, csak a szereplőket kell úgy mozgatni. Jelenlegi formájában csak forgószínpadon valósítható meg. (Én azon a véleményen vagyok, hogy egy előadásban csak olyan plusz technikai dolog jelenjen meg amelyiknek valódi funkciója, helye van a mű nyelvezetében.)
A humora néhol szintén, nagyon egyszerű., viszont néhol meg kifejezetten kellemes, mulattató. (Gondolok itt például a második kép, második jelenetére...)
A jelszó téma kicsit erőltetett, és túlzottan egyértelmű. Már a kijelentésekor, tudom, hogy itt ebből valami kavarodás lesz.
Dicséretes az írás lendülete, szinte sehol nem éreztem, hogy „leülne”, vagy megtörne a tempó. Ellenben nagyon hosszú, kb az 1/3 részét kihúznám.
Színpadra állításakor hangsúlyoznám a Magyar közeget, ha lehet még jobban mint a műben meg van írva. Gondolok itt díszletezésre, jelmezre, zenei betétekre....
Halász Tibor |
Bocsi! Nem KGB, hanem KDG! Mégegyszer, elnézést.
SzK |
Barátok és ellenségek utoljára.
Kedves KGB, nem az a baj, hogy nevén nevezted a dolgot. Ez így van rendjén. Nem pirultam el olvasás közben, nem ismeretlen előttem ez a közeg. Anno dolgoztam talponállóban, és most sem különleges alkalom, ha hasonszőrű pasasokkal találkozom, beszélek. Nekem azzal volt gondom, hogy benne hagytad az írásodban az eredeti neveket. Más szerző emiatt komoly pénzeket kifizetett már kártérítés gyanánt. Ezért javasoltam, hogy szimbolizáld a neveket. Abba nem lehet belekötni. Sok sikert, és még több alkotókedvet a jövőben. Üdv. SzK. |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés