Ha extravertálttal beszélsz:
– hagyd, hogy ő kezdjen el beszélni;
– lássa meg benned a lelkesedést és az energiát;
– viszonylag gyorsan válaszolj, ne legyenek hosszas szünetek;
– engedd meg neki, hogy meghatározott végkövetkeztetés nélkül beszélhessen;
– számíts arra, hogy holnap már másként fogja látni a dolgokat, mint ahogy ma előadja;
– ne cenzúrázz – hadd mondjon ki furcsa, még akár befejezetlen gondolatokat is;
– számíts arra, hogy ő rögtön a megbeszélés után cselekedni kezd.
Ha introvertálttal beszélsz:
– informáld előre a megbeszélésről és a témáról;
– kezdjél el beszélni, de ne hengereld őt le a megállás nélküli beszéddel;
– ha kérdezel, várd ki a választ, vagy valamiképpen tudd meg, mikor fog válaszolni;
– ne kezdjél bele egyszerre sok témába;
– bízzál benne, hogy amit ő ma kimond, azt várhatóan holnap is úgy gondolja;
– inkább négyszemközt vagy kiscsoportban beszéljetek;
– hidd el, hogy érdeklődik, még ha ezt nem is mondja ki;
– ha a téma tényleg érdekel, akkor nyitott kérdéseket tegyél föl, különben csak igen-nem válaszokat kapsz.
Ha érzékelővel beszélsz:
– legyen a téma egyértelmű és konkrét;
– tényeket, példákat, részleteket mondjál;
– lépésről lépésre adjál információt;
– derüljön ki a téma és a megoldások haszna;
– légy gyakorlatias és realista;
– a terv legyen jól átgondolt, előre kidolgozott részletekkel;
– légy precíz, és derüljenek ki a konkrét megteendő lépések.
Ha intuitív személlyel beszélsz:
– először is – lássa az átfogó képet;
– derüljenek ki a nyitott lehetőségek;
– mondhassa az ötleteit, ne kérd rögtön számon a megvalósíthatóságot;
– nyugodtan használj hasonlatokat, metaforákat;
– ne áraszd el részletekkel, csak ha rájuk kérdez;
– fogadd el, hogy ugráltok az ötletek között, s nem egyenes úton haladtok;
– engedd őt álmodni, s ne pukkaszd ki az ötleteit;
– fogadd el, hogy nem a közösen megtapasztalt múltból építi fel a jövőt.
Ha gondolkodóval beszélsz:
– légy összefogott és logikus;
– az okok és okozatok, a mellette és ellene szóló érvek következetesen legyenek felépítve;
– ne kezdd azzal, hogy lehet, hogy „ez ugyan logikus, de rosszul hat az emberekre”;
– bízzál az igazságérzetében;
– arra légy kíváncsi, hogy mit gondol;
– légy higgadt és logikus;
– ne hidd, hogy nem fontosak neki az érzések, de ne is várd el, hogy beszéljen róluk;
Ha érzővel beszélsz:
– ismerd meg őt, mielőtt a feladathoz kezdtek;
– személyes és barátságos hangvételű megbeszélést vezessél;
– válaszodat kezdd azzal, amiben egyetértetek;
– számíts arra, hogy ha keményen, tapintat nélkül kritizálod, megbántódik, és bezárul előtted;
– ne lepődj meg, és tekintsd figyelembe veendő adatként, ha kimondja, amit érez;
– legyél tudatában annak is, hogyan hat, ahogy beszélsz, nemcsak annak, mit mondasz;
– ne várj tőle nyílt kritikát;
– mondd el, hogy egy változás miért lesz jó az embereknek is, nemcsak az eredményességnek.
Ha megítélővel beszélsz:
– érkezz időben és felkészülten;
– légy döntésképes és határozott;
– juss el a következtetésig, zárd le a témát, aztán kezdjél új témába;
– ne tartson tovább a megbeszélés, mint amiben megállapodtatok, ha mégis szükséges, egyezzetek meg; de ne használd az ő idejét;
– maradj a tervezett témánál;
– ne okozz meglepetést, figyelmeztess, ha változás várható;
– mutass rá az eredményekre;
– kötelezd el magad, ne hagyd nyitva egyikőtök szerepét sem.
Ha észlelővel beszélsz:
– számíts sok kérdésre;
– hozzál be új információt, lehetőséget;
– ne kényszerítsd bele döntésbe;
– hagyjál neki időt az alapos átbeszélésre, információgyűjtésre;
– hagyjál neki mozgásteret változtatásra;
– figyelj a folyamatra is, ne csak az eredményre;
– légy nyitott újabb információkra;
– ne kívánj tőle határidő előtti teljesítést