[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
T. Ágoston László:
Egy írótól két teljesen más jellegű, témájú, és stílusú művet olvashatunk. Számomra a második a Plüss garnitúra, ami jobban tetszett, de az első, sem szükölködik érdemekben.
A Suszterinas: Maga az alapszituáció nagyon reális, de valahogy mégsem egészen jó. Teljesen elképzelhető, hogy két ember munka közben beszélget, de kicsit túl sok információt kap a néző, ebből a párbeszédből. A másik ilyen jellegű problémám, hogy a Cipész és az inas viszonya, nem olyan mint akik már több éve dolgoznak együtt. Inkább olyan mintha még csak most találkoztak volna, alig pár napja. (Szerintem ez a vita a két szereplő között, már egy elég rég elhúzodó visszatérő beszélgetés. Ez egyrészt lerövidítené, másrészt kicsit hitelesebbé tenné.)
Jelenleg nagyon száraz ez a szöveganyag, kevés egyéb történéssel. Színpadra állításakor, megtördelném különböző betétrészekkel. (Korabeli zenés jelenetekkel, pontos történelmi anyagok jelenetesítésével...) A mű vége kifejezetten szépre sikeredett. Nagyon kevés jól használható dráma létezik a szabadságharc témaköréből, ezért kifejezetten örülök ennek a pályázatnak.
A plüss garnitúra: Nagyon jó felütés egy darab számára egy kis humor rögtön a legelején. Kellemesen gyors ütemű dialógusok zajlanak a műben, de kicsit túl vannak beszélve. Egy normál köznapi beszédben az ember nem mond mindent ki, amúgy is teljes a mondanivalója. Szerintem ez egy drámai szövegnél is nagyon fontos. A darab elején kicsit több győzködést várnék, mielőtt a tanár belevág a birkatenyésztésbe. Ez szerintem kicsit elkapkodott. Nagyon tetszik a darab humora, kifejezetten jó. A karakterek szépen eltaláltak, jól működnek.
Összességében azt kell mondanom, hogy azon kívül, hogy néhol túlszövegezettnek érzem, remek írás. Gratulálok a szerzőnek.
Halász Tibor |
Igen, ez becsületsértés - de attól, hogy nem írom le, ilyesmi szavak hangoznak el ilyen körökben. Persze a homokba lehet dugni a fejünket és nem kell tudomást venni róla. Ma is kordont döntöttek. Na én pont ezekről az emberekről írtam, hogy kicsodák - dráma formájában, és a mai események is bizonyítják, hogy ez a téma igenis aktuális! És helye lenne egy bevállalós színházban, hogy az "értelmiségi" emberek is megismerjék azokat, akik balhéznak. Ennyit még le akartam írni, a témát lezártam részemről.
Minden jókat! KDG
|
Pásztor Bertalan: Egy férfi és öt nő
Érdekes alapfelvetés. Sok nő akiket átvert egy pasi, és most tíz év elteltével visszatérnek, egyszerre. Mindenesetre fura egy helyzet, pláne ahogyan az író bonyolítja a cselekményt. Nem szeretnék mélyreható lélektani elemzést végezni, de nem érzem reálisnak a helyzet alakulását. Ha egy nő valamit meg akar bosszulni egy férfin akkor az „Isten óvjon tőle!” Szerintem női szemmel egy férfi sem ér ennyit, pláne nem ennyre különböző tipusú személyiségek számára.
Sok helyütt nagy gondolatokat szeretne közölni a mű, de ezek elevesznek a sok, pattogó ritmusú párbeszédben. Ami marad az félig érthetetlen, és nem hangsúlyozott. Az alapvető probléma az, hogy a szerző nem emeli ki a valóban fontos, lényegi részeket.
A második részben a nők vitájában, ötletelésében megint csak nem tudom elképzelni, hogy öt nő, vitatkozik egy férfin, és ennyire higgadtan teszik, ha már teszik. (Szerintem leglább kettő már régen elrohant volna, kettő meg a egymást tépné. (Nem a nők ellen van kritikám, hanem a tapasztalataim ezt igazolják. De remélem valamelyik hölgy olvasó megcáfolja amit írok.)
Néha teljesen oktalanul ugrálnak a témák között a szereplők. Ezt így nehéz követni, és értelmezni.
A másik nagy problémám az volt, hogy a szereplők figurái nem fejlődnek, nem változnak a történések hatására, hanem stagnálnak.
A darab vége rettenetesen nem lezárt és hirtelen. Az olvasót/nézőt magárahagyja anélkül, hogy adott volna neki bármit is.
Alapvetően jó íráskészségű az alkotó, de elveszik a saját gondolatainak özönében.
Halász Tibor |
Teddyt éri becsületsértés.
Egyébként ajánlom, hogy a jövőben szimbolizáld a neveket, úgy is mindenki érteni fogja, és a pereskedés lehetőségét ezzel kizárod.
Üdv. Szabó Kriszta |
És még Kriszta kritikáira A libikóka kapcsán:
a rendőrségi szín szintén megtörtént. Verekedés közben, ha eltünt volna a pénztárca, és megtalálják valakinél csoportos rablásnak vették volna a rendőrök, alapból letöltendő. Vádemelés volt: csoportos garázdaság könnyű testi sértés. A rendőrök pedig rendesek voltak, mert a 20 emberből tényleg csak 3 ember tartottak bent, a többieket csak tanúként hallgatták meg és este elmehettek. Tudom, nehéz elhinni, hogy vannak korrekt rendőrök.
Kovács Dániel Gábor |
Kedves Kriszta és Tibor!
Köszönöm szépen a kritikákat. Sajnos Krisztának jogos a kritikája, valóban sok helyesírási hiba maradt a "Barátok és ellenségek"-be, mentségemre legyen szólva, hogy félkész még a darab. Erre pár szó veszetgetve: Nem tudom, kire becsületsértő? Én csak annyit szerettem volna, hogy bemutassam a kődobáló huligánok közül egy párat, bepillantást engedni ebbe a szubkultúrába, hogy gondolkodnak és élnek. Az esemény gyakrolatilag teljesen igaz. Ismerem őket, a neveket tényleg jobb lett volna megváltoztatni, illetve, hogy egy kivülálló is értse, miről van szó. "A libikóka" kapcsán ismét elöjött a várt probléma: a Bp-i Kamaraszínház igazgatója is ezzel az indokkal nem engedte bemutatni, pedig már megvolt minden hozzá: rendező, neves színészek stb. Tetszett is neki, csak húzzam ki belőle a politikát. Valóban ki lehetne húzni, de ezáltal hiteltelenné válna az egész. Hisz a szereplőimet ez mozgatja, és egy mai magyar társadalmi korrajzból nem lehet kihagyni. És valaki vagy azonosul vele, vagy nem. Éppen ezért örülök Kriszta felháborodásának illetve ellenpéldájának: a tatabányai bemutatón odajött hozzám egy 16 éves fiú, aki végignézte, és azt mondta, mintha róla írtam volna a drámát, teljesen azonosulni tudott a cselekménnyel, és nagyon megérintette a főszereplő gondolkodása. No, hát ezért az egy mondatért már megérte megírni!
Sajnálom, hogy Budapesten senki nem meri bevállalni. Tudom, hogy veszélyes lenne, de... úgy gondolom, hogy a mostani fiatal generációt az ilyen aktuális dolgokkal lehet(ne) a szinházhoz közelíteni. Az, hogy bonyolult lenne előadni, nem igaz, a tatabányai előadás fényesen mutatta, hogy minimális díszlet mellett is jól működött a darab. |
Igyekszem én is írni, bár Tibor mögött elmaradtam sokkal. Ennek oka pedig az, hogy több színházi tanintézmény felvételijére készülök. Ez nem mentség, de időm nagy részét most épp a felkészülés tölti ki, ezért elnézést kérek mindenkitől.
Tamás Dorka |
Tóth Imre: Az életed ajándék
A Tankcsapda zenéje jogdíjas, a jogdíjakat igen nehéz megszerezni, (főleg egy kis színháznak) ha pedig jogdíjak nélkül használjuk fel a muzsikát, ők cserébe a gatyánkat is leperelik rólunk.
A történet maga nem túl érdekes, a vége aranyos, bájos, de amíg eljutunk odáig az nem valami izgalmas, sőt., még csak nem is megható. Történnek a világban tragédiák, minden napra jut egy földrengés, egy hurrikán, egy árvíz, éhínésgek, gyilkosságok, stb. Az emberek pedig ehhez edződtek, hogy körülvesz minket az erőszak a nyomor. Pesten minden aluljáróban találni legalább 10 olyan embert akin lehetne sajnálkozni. Én nem akarom a színházban is ezt mutogatni, hogy örüljetek hogy nektek milyen jó, hogy ti láttok, drága a kenyér de legalább láttok, és szégyelljétek magatokat hogyha ennek most nem örültök. A vége azért tényleg aranyos.
Tamás Dorka |
Varga László: Piros a kapus
A drámát akár 3 szereplővel is elég lenne megcsinálni, végülis az egész Piros monológja. Az első jelenet nincs kidolgozva, gondolom azért bemutatkozás közben is beszélnek a figurák (és még sok helyen hiányzik a szép "drámaforma" ki mit mond, mikor, egybefolynak sorok, stb)
Nekem az is kissé zavaros hogy mikor mit kellene látnom, elképzelnem, mikor vagyunk a múltban, mikor a jelenben, sajnos nem egyértelmű mindig.Ki a Narrátor? Egy szobában betegeskedett Pirossal? akkor minden a múltban játszódik, és a pályás jelenetek pedig a múlt még múltabbjai. Ha ez a Narrátor sztorija, akkor vele kellene kezdődjön az egész történet. Ezt a művet véleményem szerint még kicsit kellene csiszolgatni, szeretgetni, mert egyelőre még olyan mintha csak egy csíra lenne. Legyen meg szépen az eleje és a vége is, ha már a közepe megvan.
Aki nem ért a focihoz (mint például én) az nehezen tudja ezeket az eseményeket elképzelni , azt se tudom mi az a 11-es pont. (bocsánat de tényleg) és nem is nagyon érdekel.
A szerzőnek ajánlom olvasgatásra Moldova György focis novelláit, és Egressy Zoltán 4x 100 című drámáját!
Tamás Dorka |
Wéber Tamás: Csak egy mosoly
A darab mirólunk, kisemberekről, a mi világunkról szól. Pont ezért sok dolog túl van magyarázva, hiszen elég volna sokszor csak utalásokat tenni. A cél azt gondolom (és a szerző javítson ki ha tévedek) a közönség szeme elé tenni A Tükröt. Megmutatni hogy milyen felesleges is tud lenni az élet, hogy milyen sírnivaló azon gondolkozni a boltban hogy vegyek-e még egy kiflit vagy ne. Ez eddig rendben is van. A probléma ott búvik meg, hogy a néző nem szereti, ha megmondják neki hogy 2+2= 4, és ezt erősen belemagyarázzák a fejébe. Hagyni kell őt, és rájön majd magától, hogy hoppá, ez 4. Jobb szeretek hagyni gondolkodtatni, gondolatokat ébreszteni, és ezzel együtt szellemi utazásra vinni a nézőmet, mint megmondani neki hogy figyelj öcskös, szar az élet. Tudja szegény magától is.
A szövegek nagyrészt természetesek, emberiek (néha kicsit sok, de az nembaj, jobb mint a kevesebb). Pirospont. Az író által megadott terek nem megvalósíthatóak (Tesco például), de jelezhetőek, valahogy mégis megoldhatóak, legalábbis én el tudom képzelni színpadon a darabot, ezzel nincs gond.
Cselekmény nem is tudom hogy van-e igazán (az ötlet alapjában véve jó) mert végig az történik, hogy főhősünk szeme elől lassan elhúzzuk a függönyt, ő pedig csodálkozik a világra. Pusztán a világra való rácsodálkozással pedig nem tudom a közönség figyelmét sokáig lekötni.
Tamás Dorka |
Többen írták már, hogy nagyon finoman bánok a szerzőkkel. És van is ebben valami, azonban én ilyen vagyok. Sajnálom.
Dorka nem tünt el, csak kicsit sok a dolga, de szerintem nem várat magára túl sokáig a csípős megjegyzéseivel.:)
Halász Tibor |
Minden tiszteletem Halász Tibornak, de ő hímes tojásként bánik a szerzőkkel. Bár mindenkinek örülnie kellene, hogy egyáltalán véleményt alkotnak az írásaikról nem pedig "Nem illik bele a színház repertoárjába" sablonnal reagálnak. Hol vannak Tamás Dorka kijózanító kritikái? Nagyon hiányznak.
Szabó Kriszta
|
Kovács Dániel Gábor:
Futtball huligánság, és politika. Alapvető párosítás, de nem tartom jó témának. Inkább mondhatni veszélyes „vizeknek”. Mindkét drámádban ilyen témakört jársz körül, és én kíváncsi vagyok, hogy miért, pont ez az ami érdekel, foglalkoztat?
A Libikóka: Már a többi kritikából is észrevehető volt, hogy a dialógusok gördülékenységét, megalapozottságát nagyon fontosnak találom. Ennél a drámánál ezek kifejezetten jól működnek.
A fő problémám a darab politikai értelmezése, hozzáállása. Számomra nagyon fontos, hogy egy színházi előadás, megmaradjon függetlennek, politikai utalásokat legfeljebb objektíven tegyen, vagy inkább sehogyan sem. Ha mégis muszály akkor pedig legyen az nagyon burkolt, nagyon árnyalt formájú. Nem hiszem, hogy dolgunk lenne az emberek véleményének megváltoztatása. Én az összes előadásomban törekedtem arra, hogy mutassak valamit a nézőnek, de annak értékelését meghagyjam neki. (Nem rágom a szájába, hogy "Néző neked ezt kell gondolnod!")
A diszletezés elég sokrétű és bonyolult, ezt áthidaló megoldásokkal lehet megjelelníteni. (Jelenlegi formában forgószínpadra lenne szükség.)
Mint sok más műnél a vége itt is el van kapkodva.
Barátok és Ellenségek: Néhol kicsit zavarossá válik a megírása, a hasonló hangzású nevek miatt elveszek abban, hogy azt próbálom fejben tartani ki kicsoda. Itt a témát sem tartom érdekesnek, inkább azon gondolkodom, hogy mi közöm van nekem ehhez a vitához? Szerintem semmi. A politikai felhangokról, már elmondatam a véleményemet az előző darab kapcsán, itt nem ragoznám.
Nekem a témaválsztással van problémám mindkét művedben. Amúgy kifejezetten jól írsz, és jól érzed a műfaj sajátosságait, attól a néhány hibától eltekintve.
Halász Tibor |
Köszönöm az értékelést! A kritikai megjegyzésekkel magam is egyetértek. Pukladár kiszabadulása valóban kissé összecsapott. A mesében ez nem tűnik fel, de dramatizálva bizony előjön - hiába, látszik, hogy ez az első próbálkozásom ebben a műfajban. De jónak tűnik a javaslat a hiba orvosolására!
Kalicskó több mesémben is szerepel, s mindegyikben kicsit gonosz. Nekem ő már csak ilyen marad. De aki egy önálló mesejátékban látja, annak ez egyáltalán nem számít, ezért abban lehetne akár szórakozott is.
Végül, de nem utoljára: gratulálok a kiíráshoz! Több elismerő szó szinte felesleges is, a pályázatok száma önmagáért beszél!
Tarcsai Szabó Tibor |
Thomas Stork: A Clementine kastély titka
Olyan érzésem volt a darab olvasása közben mint egy régi társasjátéknál, a nevét sajnos elfelejtettem, ilyen nyomozgatós volt. Szóval ilyen érzésem volt már a mű olvasásának legelején. Rettentő érdekes karkterek egy közegbe bezárva, mindig jó alap egy írásnak. (Dadogós Boxoló, Vesztes Bridzsjátékos, Alkoholista Operaénekes...) Maga az alaphelyzet nagyszerűen fenntartja a néző kíváncsiságát, de a közepe felé már kezd egy kicsit ellaposodni. Főleg hogy új dolog nem kerül a képbe, ugyanazokat a köröket futjuk. Érdekesek a találóskérdések, bár némelyik elég egyértelmű.
Nem bontanám két felvonásra, hiszen ezt is csak a térváltás igazolná, nem pedig a hossz. A tér pedig lehet az eredeti szoba is, csak éppen mindenkit ki kellene küldeni.
A vége egy kicsit gyors, lehetne többet rágódni rajta. Amúgy szép munka, gördülékeny párbeszédekkel. A Verekedés/fogadás egyszerűen remek!
Halász Tibor |
Kovács Katalin Andrea: Angyali küldetés
A darab szerkezetété tekintve kicsit zavaros. Sok helyen nem tudni ki kicsoda, és mi miért történik. Maga a téma sokkal többet is adna, sokkal színesebb művet is eredményezhetne. A kisördög figurája kisé bugyuta, bár ez szerepéből is következik, de szerintem ez a fokú szerencsétlenség már túl sok, a figura nem bírja el. Értem az okát, hogy miért lett ilyenre írva, de szerintem ennél lehetne egy kicsit kevesebb.
Színpadra állításakor, nagyon minimális díszletet használnék, inkább a fényekkel játszanék, és érzékeltetném a különböző tereket. Talán el kellene gondolkodni azon, hogy mesejátékká átírni a művet. Ilyen irányban sokkal működőképesebb lenne. A vége is kicsit elkapkodott, elnagyolt, maga a helyzet sokkal többet is elbírt volna. Mesejáték irányban tudnám csak elképzelni, de ott is erős átírásokkal.
A témában még: Douglas Adams & Terry Pratchett: Elveszett próféciák könyvét javasolnám elolvasásra, amely egészen kiváló a témában.
Halász Tibor |
Péter László:
Az összes mű népies stilusban íródott. Kifejezetten kellemes, hogy a nyelvezettel, csak itt-ott egy egy kifejezés erejéig volt porblémám, amúgy szépen adja magát a szöveg. Népi szindarabok terén kifejezetten tehetségesnek tartom az írót.
Varga: Tisztességesen megírt vásári komédia verses szerkezetben. Nagyon szép munka. A humora kiválló. Nem változtatnék rajta semmit, sem a szövegezésen, sem pedig a szerkezetén. Így ahogy van színpadra állítható. Kifejezetten szabadtéri, vásáros előadásnak képzelném el.
Furfangos Ferdinánd: Kifejezetten pörgös, pattogós szerkezetű mű, ami nagy előnyére vállik. Ahol kicsit leülne a szöveg ez a pörgős, rímes versszerkezet rögtön feléleszti. Ettől függetlenül néhány részt meghúznék. Tenném ezt főként azért is, mert nekem hosszúnak tűnik a mű, még úgy is, hogy gyorsan történnek benne az események, és a szereplők is gyorsan váltakoznak. Nagyon ritkán, de előfordulnak benne olyan szóviccek amiket én kivennék a darabból. (Improvizálsz...Ha lehetne Magyarul...; Infláció..)
Kellemesen jó népi játék, de a hosszával vannak problémáim.
Kobak az udvari Bolond: A mű műfajára a szerző mesejátékot írt és valóban megfelel ennek a kitételnek. Annyit tennék hozzá, hogy népies mesejáték. Néhol itt is előfordulnak olyan szavak, szövegrészek amiket nem ide illőnek találok. Hogy elfogadjam azt, hogy ez a nyelvezet része, több ilyennek kellene benne lenni, azonban csak néhány helyen fordul elő, így nagyon kiüt a szövegkörnyezetből.
(Pl.: Mi őrizünk és szolgálunk,
Minden ellent eltángálunk,
Van puskánk, rakétánk, tankunk,
Éles szemünk, erős markunk,
Tudunk karatézni, lőni,
Kúszni és előre törni,..)
A gyerekek színpadon nagyon szeretnék a művet, főként a sárkány miatt.
Gyulai vitézek: Számomra az író ezen műve tetszik a leginkább. Érdekes emberi karakterek a kor minden rétegéből. Emellett az író szépen megalkotott szövegei itt érik el leginkább a hatásukat. Érdekes váltás ahol hirtelen bejönnek a török figurák imádkozni. Felkelti az érdeklődést a nézőben, hogy mi történik. A csatajelenetek leírva kissé zavarosak, de színpadon jól érthetővé válnak. Szép munka.
Halász Tibor |
Köszönöm a kritikát.
Karácsony éjjelén: A mesebetétet eljátszással gondoltam. A nem tetsző részeket (dialógusokat) pedig lehet alakítani, kihúzni. Ez nem jelent nagy problémát. A pénz összegét is meg lehet változtatni mínusz egy nullával :) A végét illetően egy monológgal vagy Elvira és Janka beszélgetésével (hogy mi változott és miért) ki lehet egészíteni. Kicsit elkapkodtam a végét, erre utólag már én is rájöttem.
Álmaink netovábbja: Ezt a művet egy barátom emlékére írtam. Ez volt a legelső, ekkor kezdtem el érdeklődni az írás után. Nem tökéletes a szerkezete, tudom. Nem azért küldtem be, hogy nyerjek vele. Csupán egy ilyen kritikát vártam, ahol végre valaki elárulja, hogy hol és mit alakítsak át benne. (kevesebb tánc és ének, több beszéd)
Jómagam írás közben tökéletesen eltudtam képzelni, hogy hogy nézzen ki színpadon a darab. A fejemben jónak tűnt és érthetőnek.
Köszönettel: Vojnovics Éva |
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a Frady Endre kritikát!!! Sokat lehet tanulni belőle! Hajrá(m)!!! :)))
Szepy (Szepessy Gábor alias Frady Endre :)) |
Vojnovics Éva:
A szerző mindkét művében érződik, hogy nagyon foglalkoztatják az emberi sorsok, és az emeberi életek változásai. Viszont mindkét műben alapvető szerkesztési problémákat érzek. (Főként az Álmaink netovábbja írásban.) Érdemes lenne a szerzőnek itt is felolvastatnia a művét, anélkül, hogy Ő elképzelné amit írt. Így a különböző problémák kiütköznének és javíthatóvá válnának.
Karácsony éjjelén: Érdekes a téma, a többgyermekes család már alapból olyan helyzetet teremt amiben szinte bármi megtörténhet. Különböző korú szereplők, különböző viselkedéssel, stílussal. Néhol azonban a szöveg nehezen érthetővé válik, bonyolultabb színészi értelmezést játékot kíván. Nem mintha ez baj lenne. Az érzelmek a darabban néha kicsit mesterkéltek, nem eléggé kidolgozottak a karakterek ahhoz, hogy ilyen komoly és bonyolult érzelmi helyzeteket elbírjanak.
Érdekelne, hogy a szerző hogy tervezte a mesebetétet. Erre a két alap alternatíva bármelyike megfelelne.(Eljátszani / meghagyni mesélés szinten.) Talán az eljátszás kicsit közönségbarátabb, érdekesebb.
Néha túl erős utelásokat kap a néző, ennél kevesebb is elég volna.(Pl.: „A kórház ravatalozójába.”..) Fontos fenntartani a feszültséget, ezt pedig a nem kimondott de utalt szövegekkel érhető el.
Nekem az a bankbetét kicsit erős összeg (250000 Dollár fejenként az rengeteg pénz) nem tartom eléggé idevalónak. A darab vége elkapkodott, és megalapozatlan. Nem érthető a távol levő szereplők véleményváltása, és nem tudjuk azt sem mi történt velük.
Álmaink netovábbja: Ami már néhol az előző műben is érződött az a dialógusok hiteltelenége, sok érzelmi reakció nincsen eléggé megalapozva ahhoz, hogy ezek a szövegek élővé vállajanak. Színpadon ezt ki lehet javitani, de csak plusz betétrészekkel, és komoly háttérmunkával. Tény hogy sokat emel a darabon a tánc és az ének, de erre nem alapoznék előadást. Szerintem egy szöveganyagnak önmagában is meg kell állnia a lábán.
Halász Tibor |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés