[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Tarcsai Szabó Tibor: A kencefice csodamice kapszula
Már a mű olvasása elején látszik, hogy a szerző valóban ért a mesék nyelvén, tudja, hogy egy gyermekelőadást milyen nyelvezettel, milyen stílusban kell megírni. A gyors váltások és erőteljes reakciók a karakterek részéről megkönnyitik a gyerekeknek, hogy az előadással azonosulni tudjanak, és fenntartja a koncentrációjukat.
A figurákat érdekes stílusú jelmezekben, akár nem emberi külsővel tudnám elképzelni. A jelenetközi váltásokat egyszerő, de látványos terek megvalósításával lehet szépen megoldani.
Maga a szöveganyag kifejezetten adja magát egy több alkalomból álló drámaóra alapanyagának, főként mert annyira sok témát érint, amivel a gyerekek foglalkozhatnak, játszhatnak. A szövegbe mintegy beszúrásokként beleépítenék olyan részeket, amikor a szereplők a néző gyerekekkel beszélhetnek, kérdezhetnek tőlük.
Az esernyőmadarat valamilyen bábjáték formában tudom elképzelni, esetleg egy színpadi váltásal játszhatja egy színész is. (Szintén érdekes jelmez)
Pukladár végső kiszabadítása kicsit hirtelen történik, nem biztos, hogy mindenki számára teljesen érthető. Lehet, hogy itt egy kicsit bővebben kellene kifejteni, hogy mi történik, vagy akár kihagyni ezt és hagyni hogy az erdőn kívülről is ki lehessen szabadítani a Szoborkányokat.
A végén Kalicskót nem tenném gonosszá, hanem meghagynám szórakozottnak. Így az apa fiú párbeszéd is változna kissé. A keretes szerkezet is kifejezetten jó. Összességében azt kell mondanom, hogy kiváló munka.
Halász Tibor |
Frady Endre:
Beküldött műveid alapján aszt mondanám, hogy humoreszkeket, kabarétréfákat kellene írnod, mert ebben a műfajban kis csiszolgatással nagyon sikeres lehetnél. Műveidnél néha az az érzésem, hogy nem mész el addig amíg lehet, megállsz egy biztonságos határvonalon belül. Sok humort, és helyzetet lehetne tovább fokozni.
A három nővér I-II: Már a neve is sugalmazza, hogy mit fogunk olvasni/látni, bár ez csak akkor derül ki amikor már elolvastuk a művet. Kevés szereplő, sok humor, szeretem. Azonban a humora rettentően ingadozó. Néhol kellmesen nevettető, néhol viszont fájdalmasan fárasztó. A főnővéri átverés kifejezetten tetszett, ilyen kabaré jelleget adott az előadásnak, azonban túl rövidre sikereredett, ezzel a helyzettel sokkal többet is lehetett volna játszani, mielőtt kiderül. A három karakterrel kapcsolatban, három tipikus szőke nőt tudnék elképzelni, pláne hogy a humor egy része is ebbe az irányba mutat.
Hősök: Nagyon jó alaphelyzetet teremt a kettős játék a műben. A belső gondolatok ugyanolyan megjeleneítése, az előző párbeszédhez. Amikor kiderül, hogy mit gondoltak egymásról (Hivatalnok/Feltaláló egy erősebb vitát produkálnék, nem rögtön kibékülést.)Az érettségi találkozó anyagát érdekes lenne videó szerű eszközökkel megcsinálni. (Tekerés; Pillanatstop, Lassítás.) Ezek színpadon nagyon érdekesek. Magába a találkozóba beillesztenék, a Hivatalnok és a Feltaláló szájából elhangzó kommenteket. Mintha ők valóban videón néznék az egészet. Szinte biztos vagyok benne, hogy az érettségi találkozónak van valamilyen életből merített tapasztalata. Az érettségi találkozó figurái egészen kivállóak, rengeteg lehetőséget látok bennük, viszont ez itt is kevéssé jelenik meg hiszen a darab nem erről szól, nem ez van a fókuszában. A vége kicsit elkapkodott, vártam volna mégegy beszélgetést a Feltaláló és a Hivatalnok között, és kíváncsi lennék mi lesz a gép sorsa:
Jézusmáriaszentjózsef: Kezdetnek kifejezetten teszik a Napkeleti Bölcsnő. Érdekes ennek a régi témának az úgymond „Újrahangszerelése”, bár tény hogy merész próbálkozás. Viszont a fiatalabbak számára jobb érthetőséget tesz lehetővé, jobban befogadják így mint az eredeti verzióban. (Egyszer én is próbálkoztam hasonlóval még iskolás koromban, nekem beigérték, hogy csak akkor nem buktatnak meg ha soha többé nem csinálok színházielőadást.:)) Kifejezetten humoros írás, és a verses szerkezet sem erőltetett.
Halász Tibor |
Marscahlkó Zsolt:
Személy szerint kifejezetten szeretem a kevés számú színészre írt darabokat. A jelenlegi színházi irodalom is ilyen irányban halad. (Ez nem biztos, hogy jó, de hát kevesebb színész kevesebb költség.) A kevés színésszel dolgozó műveknek megvan még az-az előnyük, hogy teret hagynak annak a pár színésznek, hogy megmutathassák mire is képesek. (Bár ez néha gyengébb képességű játszóknál inkább hátrány mint előny.)
A maklári nők:Kifejezetten humorosnak tartom az alaphelyzetet és a belőle kialakuló bonyodalmat. Néhol azonban erőltetett a humor, bár ez igen ritkán fordul elő. (Pl.: „Az igazság odaát van,édesdrágám."..)
Szép a felszíni tartalom alatt megbújó mélyebb mondanivaló, itt viszont kételyeim vannak a közönség megértésével, miszerint belelátnak-e ilyen mályen a műbe, vagy megelégszenek a felszíni tartalommal. Néhol nagyon jól megkomponált egymásra épülő szövegeket olvashatunk, és ami talán fontosabb, ezek nem válnak túlzóvá. Viszont néhol elveszünk a szövegek információtartalma között, bár ez olvasatban probléma, színpadon kiküszöbölhető.
Miután maga a darab számomra a humoreszk kategóriába sorolható, így megvalósításakor ezt hangsúlyoznám.
Kifejezetten tetszik, hogy Godó nem érkezik meg.:)
Garabonciás: Számomra ez a mű kicsit erőltetettnek tűnik. A leginkább tetsző rész benne, ZSU mondológja, amely kifejezetten lényeglátó. Hangsúlyozottabb lehetne Madách kettőssége, amely több lehetőséget tartogat mint amennyit az író kihasznál. Luc Feri érdekes figura, de itt is lehetne érdekesebb a szövegezése, kicsit árnyaltabb a viselkedése.
Halász Tibor |
Tornay Judit: Múzsák alma szerelem
Kifejezetten remek élmény volt elolvasni a darabot. Nagyon szépen megírt dialogusok, egymásra épített helyzetek és szövegek, szinte élmény kimondani őket. Néhol érdekes megoldásokat kívánó technikai problémákkal találkozunk( Fraud feje aki beszél, a festmények...), de ezek kihívásnak sem utolsók. (Bár némelyiken sokat törném a fejem, hogyan jelenítsem meg színpadon.) Érdekelne a szerző elképzelése ezeknek a színpadi megjelenítéséről.
A nyelvezeti váltás amikor az Aranyalmás részek zajlanak kifejezetten jó, és főként nem túlzó. Szép a játék a közönséggel, pláne, hogy végül nem vonják be.
A humora kifejezetten helyénvaló, és fontos, hogy ez sem erőltetett. (Pl.: Kossuth és Széchenyi állandóan vitatkoztak...)
Egyetlen erős problémája, de nem hátránya a műnek, hogy hatalmas díszleteket, tereket, óriási statisztériát igényel. Sehol másutt nem tudom leképzelni, mint egy igen jól felszerelt nagyszínpadon. Ilyennel csak a kőszínházak rendelkeznek. Ettől függetlenül a színpadi elképzelések nagyon szépek és látványosak, de nem mennek túl az izlésesség határán.
A jelenetváltások itt már szinte felvonásközeliek. Indokolt lenne hogy több felvonásra legyen bontva a darab. Viszont ehhez nem elég hosszúak a jelenetek. Alternatíva lehet egy forgószínpad, vagy esetleg egymás „melletti” terek.
Nekem a darab legvége a függöny után egy kicsit sok volt, de ez csak az én egyéni izlésem.
Kifejezetten tetszett a mű, mid nyelvezetében, mind kidolgozottságában. Gratulálok a szerzőnek!
Halász Tibor |
Csóka Ferenc: Időhiba
Sokaknál előfordult már, és írtam is erről.(Szerintem fogok is még.) Nagyon nehéz dolga van annak, aki olyan nyelvezetben, vagy olyan nyelvezetű karaktert alkot, akinek a dialógusai múltbeliek, vagy valamilyen oknál fogva elütnek a mai nyelvezettől. Ebben a műben is érzek ilyen problémákat. Az ősmagyarok néha megpróbálnak a koruk szerint beszélni, de általában mai köznyelvet használnak, ami furcsa kettősséget hoz létre. (Én már csak ilyen vagyok, számomra, vagy egyik, vagy másik.) Talán jobb lenne ha valóban a mai beszélt nyelven kommunikálnának, ezt agy rövid időn belül a közönség is áthidalná sajáz magában. (Az igazi az lenne, ha elsőként ténylegesen, számunkra nagyrészt érthetetlen ősmagyart beszélnének, és ez folyamatosan változna át, mai nyelvezetté. Plusz érdekesség lehetne egy narrátor amíg szükséges aki lefordítaná a közönségnek, hogy mit mondanak.)
A darab humora is ingadozó. Néha jókat derültem, néha viszont, a szerző szándékai ellenére, rosszallóan néztem. Itt felhasználnám a Dorkától sokat olvasott: Jó humor-rossz humor kifejezéseket. Jó humornak tartom ha valaminek van helye, és nem csak egy céltalan beszólás, csupán a viccesség kedvéért. Mint már irtam találtam ilyet is, olyat is. A rosszakat kapásból kiszedném a műből.
Néhol szépen gördülnek a dialógusok, szinte adják magukat, néhol még nagy fantáziával sem következnek sem egymásból, sem a helyzetből.
Kettős érzésem van a művel szemben. Néhol egészen ötletes és szépen megkomponált. Másutt viszont ez a lendületesség, és ihletettség teljesen eltünik belőle.
Színpadra állításakor leginkább a nyelvezeti és helyzetbeli komikumra építenék. A céltalan csak önmagáért jelen lévő humort ejteném. A karaktereket kicsit élőbbé tenném.
Halász Tibor |
Amúgy meg ez a Kritikák rovat.:) Ha már muszáj akkor a fórumba.....
Halász Tibor |
Már írtam az előzőekben, hogy Roberto szavazataiból le kell vonni 200 szavazatot.
És valóban nem fair, sem tisztességes egymásnak beszólogatni.
Halász Tibor |
Bocsi, igazad van! Én is ezt szerettem volna elérni Roberto megvédésével, de úgy tűnik, nem a megfelelő hangnemben tettem... Sorry again!
Frady :) |
Szeretném megkérni a kedves versenyzőket hogy ne szólogassanak be egymásnak |
Ez a 400 szavazatos beírás némi rosszindulatra és irigységre utal... Vagy tévednék?
Frady :) |
Húzzál bele Roberto, mert már csak 400 szavazat az előnyöd... /A.Balázs/ |
Széljegyzetek a Lop az érdekes vő című paródiához..
Nem merném állítani, hogy alapkoncepció, mint olyan volt-e egyáltalán. Reflexió volt ez a darab egy alapélményre. l992 karácsonyán jöttem haza Kaliforniából, ahol 1989 októbere óta dolgoztam egy egyetemen. Odakint rettentően sajnáltam, hogy kimaradtam a rendszerváltásból, hazatérve azonban kínos élményeim voltak. A baráti köröm eddigre ketté vált, a két fél köszönő viszonyban sem volt egymással, s engem mindúntalan arra ösztökéltek, nógattak, hogy valljak színt, vállaljak platformot. Válaszom e kihívásra ez a darab volt, amely egyfelöl a süketek párbeszéde - egyfajta "Bevezetés az egymás mellett történő elhablatyolás művészetébe" - másrészt egyfajta kínosan kacagtató jajkiáltás, a remények tökéletes befulladása felett érzett fájdalom akasztófahumorba öltöztetett megnyilvánulása.
Fájdalom, darabom -ahelyett, hogy politikai értelemben elhalna, elenyészne - egyre aktuálisabb lesz. Nem örülök.
A darab húzható, sőt húzandó. Amennyire ökumenikusan (metrikus értelemben beosztóan) írom verseimet, s készítem műfordításaimat - úgy ítt szándékosan 30-40%-os ráhagyással dolgoztam. Talán csak a versbetétek hiányoznának, ha eltűnnének , azokat kicsiny gyöngyszemnek érzem a szöveg szövetében.
Minden szcenikai, vagy egyéb ötletre nyitott vagyok, köszönöm Halász Tibor kritikáját, mellyel messzemenőkig egyet értek.
Rossner Roberto |
Én úgy gondolom, hogy Dorkával kétféle habitusú ember vagyunk, más irányból közelítjük meg a kritikákat. Valószínüleg a végleges elbírálásnál is sokat fogjuk "Ütni" egymást, de szerintem ez direkt jót tesz a végeredmény szempontjából. (Dorka a szókimondóbb, amit én hatalmas értéknek tartok benne.)
Halász Tibor |
Köszönet Halász Tibor kritikájáért. Érdekes, hogy ugyanarról a darabról /bébiszitter/ egész más hangnemben írt, mint előzőleg Dorka. A nyíltan érző nekem is a kedvencem. A godot megérkezik a kétféle szerzői habitus ellentétére próbált rávilágítani: a higgadt Beckettnél előfordulhat, hogy Godot nem érkezik meg. Egy realista hozzáállású karakter képtelen a semmit körüljárni. Nálam meg kellett, hogy érkezzen (valaki legalábbis). Sorolhatnám, Moliernél is elfogyott volna a cérna (és színrelépett volna Godot), a légies Shakespeare (ha a 20. században születik) pedig szintén megállta volna Godot behozatalát. Vagy mint Gogolnál a revizor. A szöveg azokon az oldalakon, ahol 3 szereplő van jelen igyekszik emelkedettebb lenni, (ennyi telt tőlem) eltűnnek az alpári tréfák, különösen, amikor megijednek és felfogják a helyzet súlyosságát. A. Balázs |
Hajdú Kitty: Élvezetből gyilkolni
Dicséretes a lendület, hogy egyetelen nekifutással megírtad a művedet, azonban ez talán hátrányára is vált. A témát kifejezetten érdekesnek, közönségbarátnak tartom, a szónak abban az értelmében, hogy az emberek egy nagyon nagy része valóban vért szeretne, meg akciót. Hiszen a TV-ben és minden médiumban ehhez szoktak hozzá. (Nem biztos, hogy ezt jónak tartom, de jelenleg ez van.)
Rendkívűl jó kezdet a birósági tárgyalás, és nagyon jó technika a gyilkosságok megjelenítése, viszont az írásodban olyan logikai problémák vannak amik hiteltelenné teszik magát a művet. Kicsit elkakpkodott maga az szövegezés, ez a téma ennél sokkal többet is elbír. Sokkal hosszabb dialógusokat, az előzmények bővebb kifejtését. Gondolok itt mind a tárgyalásra, mind a gyilkosságokra...
Maga a főszereplő gyilkos nem eléggé színes figura. (Például a műfaj filmbeli nagy klasszikusát Dr. Hannibal Lectert meg sem közelíti.) Mindig nagyon fontos, hogy az a karakter akit főszereplőnek választasz, minél eredetibb, vagy érdekesebb figura legyen hiszen ő viszi a vállán az egész előadást.
Kevés az igazán hiteles érzelem is a művedben, a figurák egymással való viszonya pedig erőst mesterkélt.
Színpadra állítás: Mindenképpen hosszabb dialógusok, kicsit rejtelmesebb történetre kellene átírni. Sokkal több hatásszerű jelenettel. A bírósági tárgyalást mintegy keretként használnám, ami időnként visszatér az előadás folyamán. Apránként fedném csak fel a gyilkosságok részleteit, amiket érdekesebbé tennék. (Nagyon fontos lenne, hogy titokzatosabbá váljon a mű, ne tudjuk mi fog jönni a következő pillanatban.)
Mindenképpen sokat foglalkoznék a világítással, és az előadáshoz tartozó zenei világgal.
Végezetül még javasolnám neked, ha még nem találkoztál volna vele, a Dexter című sorozatot, ami egészen kíválló ebben a témában.
Halász Tibor |
Ament Balázs művei
Volt már olyan amikor írtam, hogy ha a szerző felolvastatja magának a szöveget akkor számára is kiderülnek, annak hibái. Itt is nagyon sok ilyen problémával találkozom. Sokféle stílusban lehet írni, azonban a szerző feladata az, hogy ha választ egy stílust, akkor ahhoz tartasa magát, mind a karaktereknél, mind a szövegezésnél. Nagyon nehéz kevert stílusú művet létrehozni, mivel az egyik irányzat sok esetben kioltja a másikat. Ezeknél a műveknél a realizmust érzem keveredni a groteszkkel. Ami néha valóban mulatságos lehet, de az esetek nagy részében megöli az előadást.
A karktereidnél figyeltem meg azt a problémát, hogy sokszor nem épülnek egymásra a különböző érzelmi és hangulati állapotok, hanem csak úgy megjelennek. Ez erős hiba, hiszen minden a szereplőt ért hatásnak, valóban hatni is kell a szerplőre.
A Bébiszitter: Maga az alap helyzetkomikum (Megjön az örömlány és a feleség azt hiszi ő a bébiszitter.) használható, és valóban humoros helyzetek jönnek ki belőle. Azonban a mű eleje rosszul megkomponált. Érdekesebb lenne(A Férj karaktere szempontjából is.) ha a feleség, valami miatt véletlenül hazaszaladna, és úgy hinné bébiszitternek az örömlányt. (Vagy mondjuk egyszerre érnek a bejárati ajtóhoz.) A kapcsolat is hitelesebbé válna ha a férfi azért menne el a feleségével a fogadásra, mert csak így tudja kimagyarázni az érkező örömlányt.
A gyerek örömlány párbeszédnél érdekesebb lenne, ha a pedagógiai érzék teljes hiányán lenne a hangsúly.(Mondjuk nem tud mit kezdeni a gyerekkel, először Ő van zavarban, és csak azután hozza zavarba a gyereket.)
A vége kicsit elkapkodott lehetne még egy két fordulatot beletenni, maga a szöveg és a helyzet elbírná.
Színpadon: Erős szöveg és helyzetátalakításokat végeznék, és héhol szövegváltoztatásokat is eszközölnék.
A Nyíltan érző: Személy szerint a három közül ezt a művedet kedvelem legjobban. Maga a helyzet és a karakter ki van talaálva, és ennek alpján lett megírva. Az egyetlen problémám vele a már a bevezetőmben is leírt, hirtelen, nem egymásra épülő érzelmi megnyilatkozások. (Tudom, hogy ez egy ilyen figura, meg jók leszünk..., de itt is kell hogy legyen egy megfogható írány, hatás-ellenhatás elv.)
Színpadon: Ezeket az egymásra épűlő hatásokat helyezném előtérbe, ennek megfelelően változtatnám a szöveget. A mondoráma nem egyszerű műfaj, zenével, mozgással egyéb feldúsításokkal törném meg az eredeti darab menetét.
Godotra megérkezik: Sajnos számomra ez a műved tetszik a legkevésbé. Mindig is nehéz volt valakinek a művét folytatni, és úgy alkotni valami jót. Főleg ha egy nagyon híres műről van szó. Itt is ez a probléma. Nem tudok elszakadni Beckett írásától miközben a tiédet olvasom, ami egészen más jellegű. Viszont nem tud felemelkedni Beckett művének irodalmi értékeinek még a közelségébe sem. Sajnos ezt kell mondanom, és ezért számomra ez a műved érdektelenné válik,
Szinpadra állításakor az eredeti Beckett darból emelnék ki részeket és illeszteném be a te művedbe, mintegy feldúsításként.
Halász Tibor |
Molnár Patrik: A király éjszakája
Sok szerzőnél érzem, hogy egy kissé túlvállalják magukat. Itt most az egyedibb nyelvezettel bíró drámákról beszélek. Ha egy múnek egyedi, vagy korabeli nyelvezete van, akkor a szerzőre hárul a z a nehéz feladat, hogy ehhez szigorúan tartsa magát. Néhol előfordul a drámában nem odaillő szó, vagy szöveg.(Pl.: „Lazítsá mán”...)
A Cigány beszéd még mindig lehetne színesebb, kicsit „ízesebb”. Bár látszik rajta az ilyen irányú szándék.
Némely megoldások( plafon, hullik a szalma a csapóajtón), nehezen megvalósíthatóak. (Persze nem azt mondom, hogy nem, csak erős diszletezést igényelnek.)
Az előadás négy, eléggé berendezett teret használ (Cigányputri, Trónterem, Konyha, Ebédlő), ami szintén nehezíti a megvalósítást. (Főként ahogy leírtad. Ehhez mondjuk egy forgószínpad kellene, meg egy tucat diszletező.) Főként hogy maga a darab nem igazán hosszú.
Engem mindig érdekel egy író témaválasztásának az oka. Örülnék ha ezt megírnád.
Színpadra állításkor, a cigány szöveget erőst átírnám, vagy inkább átíratnám egy hozzáértővel, hogy ízesebb legyen. (Gondolok itt cigány nyelvet nálam jobban ismerő szakemberre.) A tereket stilizáltá tenném. Magát az előadást főként szabadtéri, szekérszínház jelleggel tudnám elképzelni. Ez amúgy is adna hozzá egy plusz hangulatot, vásári komédia jelleggel. Elhagynám a két felvonást, szerintem mehetne egy felvonásosként.
Halász Tibor |
Igen, nem is lehet mindenkinek kedvezni, ez van sajna. De ez a szitu teljesen más, az egyházikó színjátszóinak írni, akiknek a közönsége tudja, illetve nagy részük tudja hogy a játszók nem bántásnak szánják (hiszen maguk az előadók is hívők). A helyzet már sokkal komplikáltabb lehet egy politikailag és vallásilag is független társulat esetében. Aztán lehetséges hogy aki mer az nyer ;) |
Köszönöm a Jézusmárjaszentjózsef kritikáját! :)
A dolog érdekessége, hogy eme darabot pont az egyházikónk színjátszóinak írtam és a karácsonyi Istentiszteletünkön rádiójáték formájában elő is adták. A nézőtéren túlnyomó többségében hívők ültek és a darab végén a sok gratuláló mellett mindössze egyvalaki fejezte ki a megbántódását (igaz, ő nagyon megbántódott...).
Úgyhogy a tippem szerint a hívő emberek hozzávetőleg 93,41%-a kedvezően fogadná eme karácsonyi bohózatot :)))
Szepy (azaz Szepessy Gábor alias Frady Endre :)) |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés