Ha extravertálttal beszélsz:

– hagyd, hogy ő kezdjen el beszélni;

– lássa meg benned a lelkesedést és az energiát;

– viszonylag gyorsan válaszolj, ne legyenek hosszas szünetek;

– engedd meg neki, hogy meghatározott végkövetkeztetés nélkül beszélhessen;

– számíts arra, hogy holnap már másként fogja látni a dolgokat, mint ahogy ma előadja;

– ne cenzúrázz – hadd mondjon ki furcsa, még akár befejezetlen gondolatokat is;

– számíts arra, hogy ő rögtön a megbeszélés után cselekedni kezd.

Ha introvertálttal beszélsz:

– informáld előre a megbeszélésről és a témáról;

– kezdjél el beszélni, de ne hengereld őt le a megállás nélküli beszéddel;

– ha kérdezel, várd ki a választ, vagy valamiképpen tudd meg, mikor fog válaszolni;

– ne kezdjél bele egyszerre sok témába;

– bízzál benne, hogy amit ő ma kimond, azt várhatóan holnap is úgy gondolja;

– inkább négyszemközt vagy kiscsoportban beszéljetek;

– hidd el, hogy érdeklődik, még ha ezt nem is mondja ki;

– ha a téma tényleg érdekel, akkor nyitott kérdéseket tegyél föl, különben csak igen-nem válaszokat kapsz.

Ha érzékelővel beszélsz:

– legyen a téma egyértelmű és konkrét;

– tényeket, példákat, részleteket mondjál;

– lépésről lépésre adjál információt;

– derüljön ki a téma és a megoldások haszna;

– légy gyakorlatias és realista;

– a terv legyen jól átgondolt, előre kidolgozott részletekkel;

– légy precíz, és derüljenek ki a konkrét megteendő lépések.

Ha intuitív személlyel beszélsz:

– először is – lássa az átfogó képet;

– derüljenek ki a nyitott lehetőségek;

– mondhassa az ötleteit, ne kérd rögtön számon a megvalósíthatóságot;

– nyugodtan használj hasonlatokat, metaforákat;

– ne áraszd el részletekkel, csak ha rájuk kérdez;

– fogadd el, hogy ugráltok az ötletek között, s nem egyenes úton haladtok;

– engedd őt álmodni, s ne pukkaszd ki az ötleteit;

– fogadd el, hogy nem a közösen megtapasztalt múltból építi fel a jövőt.

 

 

 

 

Ha gondolkodóval beszélsz:

– légy összefogott és logikus;

– az okok és okozatok, a mellette és ellene szóló érvek következetesen legyenek felépítve;

– ne kezdd azzal, hogy lehet, hogy „ez ugyan logikus, de rosszul hat az emberekre”;

– bízzál az igazságérzetében;

– arra légy kíváncsi, hogy mit gondol;

– légy higgadt és logikus;

– ne hidd, hogy nem fontosak neki az érzések, de ne is várd el, hogy beszéljen róluk;

Ha érzővel beszélsz:

– ismerd meg őt, mielőtt a feladathoz kezdtek;

– személyes és barátságos hangvételű megbeszélést vezessél;

– válaszodat kezdd azzal, amiben egyetértetek;

– számíts arra, hogy ha keményen, tapintat nélkül kritizálod, megbántódik, és bezárul előtted;

– ne lepődj meg, és tekintsd figyelembe veendő adatként, ha kimondja, amit érez;

– legyél tudatában annak is, hogyan hat, ahogy beszélsz, nemcsak annak, mit mondasz;

– ne várj tőle nyílt kritikát;

– mondd el, hogy egy változás miért lesz jó az embereknek is, nemcsak az eredményességnek.

Ha megítélővel beszélsz:

– érkezz időben és felkészülten;

– légy döntésképes és határozott;

– juss el a következtetésig, zárd le a témát, aztán kezdjél új témába;

– ne tartson tovább a megbeszélés, mint amiben megállapodtatok, ha mégis szükséges, egyezzetek meg; de ne használd az ő idejét;

– maradj a tervezett témánál;

– ne okozz meglepetést, figyelmeztess, ha változás várható;

– mutass rá az eredményekre;

– kötelezd el magad, ne hagyd nyitva egyikőtök szerepét sem.

Ha észlelővel beszélsz:

– számíts sok kérdésre;

– hozzál be új információt, lehetőséget;

– ne kényszerítsd bele döntésbe;

– hagyjál neki időt az alapos átbeszélésre, információgyűjtésre;

– hagyjál neki mozgásteret változtatásra;

– figyelj a folyamatra is, ne csak az eredményre;

– légy nyitott újabb információkra;

– ne kívánj tőle határidő előtti teljesítést