Gödöllői Szolgálat

Gödöllő szerteágazó művészeti élete cirka fél évvel ezelőtt új hajtással gazdagodott. Ekkor alakult meg ugyanis a Gödöllői Club Színház, amely sajátos, egyéni "hangvételben" feldolgozott művekkel igyekszik a helyi színházi palettát kiszélesíteni városunkban. Az egyesület múltjáról, jelenjéről és jövőjéről beszélgettünk Halász Tibor rendezővel.

– Az egyesület 2005. februárjában alakult meg. Mi volt az a motivációs erő, amely életre hívta ezt a csoportosulást?

– Elsősorban az, hogy Gödöllő mindezidáig nem rendelkezett prózai színházzal. Korábban egy diákszínjátszó-társulat tagja, majd csoportvezetője voltam több évig. Ezek az évek döbbentettek rá arra, hogy valami olyasmit hozzak létre a városban, ami eddig hiányzott.

– Minden új kezdeményezés bizonyos falakba, ellenállásba ütközik. Hogyan sikerült ezeket az akadályokat leküzdeni?

– Nem volt könnyű, de megoldottuk. Ebben hatalmas segítséget nyújtott a Trafo Club. Náluk ingyen próbálhatunk, sőt, tovább megyek és ki merem jelenteni: a technika és a háttértechnika olyan színvonalon van ebben a klubban, ami nem mindennapi. Ha lehet ilyet mondani, akkor a TOP 10-ben igen előkelő helyet foglalnak el.

– Jelenleg mekkora a társulat?

– Kezdetben hét tagja volt a csoportnak, mint amatőr és lelkes színjátszók, majd ezt a szám felfutott 10-re. Sajnos ez még mindig kevés; de nem is elsősorban a létszám okoz gondot, hanem az arányok. Kevés a lány (jelenleg csak ketten vannak – a szerk.), így szívesen fogadjuk a gyengébbik nem jelentkezését.

– Ennek ellenére sikerült összehozni egy olyan produkciót, amely méltán megállja a helyét...

– Hogy ez az előadás mennyire volt sikeres vagy sem, azt nem az én posztom hivatott eldönteni. A mű címe Megvagyhadnagy, avagy embertelen állatságok volt. Június 14-én mutattuk be először a Trafoban.

– A cím alapján ez kissé avantgardnak hangzik...

 – Nem véletlenül. Próbáltunk egy olyan előadást létrehozni, amely elüt a  szokványos színházi bemutatóktól. Ebben a darabban azt szerettük volna érzékeltetni, hogy milyen is lehet egy valóságshow, amikor a résztvevők nem "átlagemberek", hanem terroristák.

–  A mai politikai viszonyok között ez egy igen érzékeny téma. Ez nem zavarta Önöket?

– Egyáltalán nem. Ez művészet, teljes fantazmagória. Semmi közünk a világban jelenleg uralkodó politikai irányvonalakhoz: Semmiféle politikai erő mellett nem köteleztük el magunkat, és ezt a jövőben sem szeretnénk megtenni.

– Az említett júniusi bemutatón mekkora közönség jött össze?

– Körülbelül 90-en voltunk. Ez hatalmas létszám ahhoz képest, hogy egyenlőre ismeretlen művészeti egyesületről, illetve darabról van szó...

–  A fentebb említett színmű akkora sikert aratott nyár elején, hogy az egyesület szeptember 24-én, pénteken újra bemutatja a produkciót a Trafoban.

– Igen, ez így van. Mi sem számítottunk ekkora sikerre. Szájhagyomány útján is terjedt a híre az előadásnak, meg persze mi is megtettünk mindent annak érdekében, hogy megfelelő publicicást kapjon a darab.

– A társulatra Gödöllő Város Önkormányzata is felfigyelt, minek eredményeképpen anyagi támogatást is nyújt a színház számára. Ezt az összeget mire fordítják majd?

– Elsősorban jelmez, díszlet és kellékvásárlásra. Ezekre feltétlenül szükségünk van a további produkcióink kivitelezéséhez..

– Lehet tudni arról valamit, hogy a jövőben milyen színművekkel akarnak színpadra lépni?

– Erről egyelőre nem szívesen beszélnék; ez legyen a jövő titka. Annyit elárulhatok, hogy alkotóik szerint magyar műveket fogunk feldolgozni, és a következő bemutatót december elejére tervezzük, de ezek még képlékeny dolgok. Addig is mindenkit szerettel várunk a Megvagyhadnagy bemutatójára szeptember 24-ére, a Trafo Clubba.

-xtro-