Beszédtechnikai órák

Folyamatosan tanul valami újat az ember (lánya) még akkor is, ha olyan egyszerű, hétköznapi dologról van szó, mint a beszéd, a kommunikáció.

Ezzel a témával kapcsolatban osztom meg a tapasztalataimat olvasómmal ebben a rövidke (?) írásomban.

Egyszerű átlagemberként élem napjaimat, de azon szerencsések közé tartozom, akiknek van egy felemelően jó hobbyja. Ez számomra a kutyakiképzés.

Miért említem? Mert a hobbym kapcsán, a foglalkozásokon mások számára a kutyanevelés fortélyait adom át, ami bizonyos esetekben különféle technikákat igényel. Nos, gyorsan leszögezem itt és most nem kutyázni fogok, akit ez a téma érdekel keressen meg a kutyaiskolán! A kiképzések alatt folyamatosan beszélnem kell, olykor nehezebb időjárási és környezeti viszonyok között. Ez azt jelenti, hogy erős szélben vagy az ugatva játszó kölykök között is hallható kell legyen a hangom. Persze nem jó, ha a hangom magasságán emelek, hiszen akkor rikácsolni fogok, és az sem a legjobb, ha jó hangosan beszélek de monoton amit mondok. A szavakat mások számára érthetően kell kimondjam, nem hadarhatok, selypíthetek, pattoghatok, pöszíthetek stb. A tekintetemet „szórnom” kell a jelenlévők között, nemcsak udvariassági formák miatt, hanem hogy minden jelenlévőt bevonjak a foglalkozásba.

Szóval az imént említett dolgokat mind-mind azon a néhány beszédtechnikai órán sajátítottam el, amin szerencsémre sikerült részt vennem.

Az órákon a hangulat mindig nagyon jó volt, igazi csapatszellem alakult ki.

Ugyan egyes esetekben a többiek elé kiállva kell néhány gyakorlatot megcsinálni –néha személyiségéből adódóan nehezen áll ki az ember a többiek elé-, de ez a szerepvállalás a későbbiekben fantasztikusan hasznosítható. Azért is, mert az egyéni „hibák”, a beidegződött cselekedetek előkerülnek, aminek ismeretében tudtam változtatni, javítani, fejleszteni magamon.

Ugyanakkor a másikat látva, a másik belső konfliktusait megtapasztalva ébredtem arra a gondolatra, hogy nem csak én állok ki nehezen mások elé. Innentől kezdve kevésbé volt ilyen gondom.

Több gyakorlat alatt párban vagy csoportosan dolgoztunk. Ilyenkor már nem csak a beszédemre, hanem a párommal, társaimmal való kommunikációra is kellett figyelnem. Ez erősebb koncentrációt igényel és igen jól fejlesztő hatása van. Természetesek voltak a hibázások, amit a csapat extra jó humorral vett és reagált le.

Fontos a légzés, a levegő megtartása, hiszen ha rosszul osztom be a tüdőmben lévő levegő mennyiséget –futás nélkül- kifulladok, kapkodni fogok a levegő után, ami érthetetlenné teszi a beszédemet. Gyakoroltuk a légzés technikáját, a gazdaságosabb levegőbeosztást, a tüdőkapacitás növelését.

Felnőtt fejjel is erős fejlesztő hatása van a nyelvtörők gyakorlásának. Egyrészről a koncentrációmat fejlesztettem vele, másrészt az artikulálást a nyelv és az ajkak mozgását kondicionálja.

Az egyik legérdekesebb feladat az volt amikor egy színész fiatalember különféle személyiségeket alakított és szerepjáték szerűen kellett kezelni az általa játszott személyiséget. Ilyenkor ugyan kiéleződtek a személyiségtípusok viselkedési formái, de sok ötlet átvihető az életbe, aminek ismeretében hasznosan tudtam kezelni néhány helyzetet. Ez számomra azért is érdekes, mert jó néhány évet dolgoztam eladóként, munkám során most is kapcsolatban állok ügyfelekkel, tehát azt hittem én ebből sokat már nem tanulhatok. Tévedtem.

Rájöttem, az egyénnek kell igényesnek lennie a változásra, és igénye kell legyen a maga fejlődésére.

Írásomból kiderül, én nem színészi pályára, nem országot motiváló szónoknak készülök, de a foglalkozásaimon résztvevő gazdiknak értelmezhető anyagot kell hallhatóan, érthetően előadjak.

A fentiekben leírtak akár a boltban egy egyszerű emberi kapcsolatban, akár a főnökökkel szemben is hasznosíthatóak. Tapasztaltam!

Úgy gondolom, ha felmerült a belső igénye, hogy érthetőbbé teszi magát a körülötte élőknek, vagy emberek elé kell kiállnia és számukra érthetően bármit elmondani vegye a fáradságot és csinálja végig ezt a néhány alkalmat amiről írtam. Megéri!

Üdvözlettel: T. Andrea