Ambrose Bierce

A holtember-szoros

Kital�lt t�rt�net

Az �jszaka hihetetlen�l tiszta �s h�v�s volt. A tiszta �jszak�k valahogyan alattomos m�don hidegek. A s�t�tben az ember �szre sem veszi, hogy megf�zott, csak amikor m�r k�sz a baj. �s ez az �jszaka �pp ilyen volt. A l�thatatlan Csendes-�ce�nt maga m�g�tt rejt� Parti-hegys�g k�s�rtetiesen feket�ll� h�tt�rf�gg�nye el�tt fagyos szikrak�nt t�rt magasra a k�rgesre dermedt h�b�l a D�li-hegy, a cs�cs�t koron�z� �ri�sfeny�k k�zt bujk�lva pedig sejtelmesen folytatta �gi �tj�t a hold. A v�lgyszoros m�ly�n a feltornyosodott h� h�borg� hull�mtarajokat �s �gbe sz�k� hegyeket alkotott. A h�hegyek mintha finom permetet l�velltek volna a magasba, mely nem volt m�s, mint a holdr�l, majd a h�r�l dupl�n visszaver�d� napf�ny szikr�ja.

A h� maga al� temette az elhagyott aranyb�ny�szt�bor megannyi apr� kunyh�j�t (j�llehet, egy tenger�sz ink�bb �gy mondan�, a kunyh�k a h� al� mer�ltek). A nagy feh�rs�g helyenk�nt m�g az egykori hegyi foly� partj�n �ll� magas h�dl�bakat is eltakarta. A foly�t az itt �l�k hegyi pataknak, vagy ink�bb flumen-nek nevezt�k, mert a latin nyelv ismerete azon kev�s kiv�lts�gok egyike volt, amit�l a kegyetlen hegy nem tudta lak�it megfosztani. Ha az aranyb�ny�sz szomsz�dja meghalt, azt mondta r�: „fel�szott a flumenen", ami annyit tett „lelke visszat�rt az �let forr�s�ba."

Amikor a h� felfegyverkezett a sz�l ostrom�val szemben, nem feledkezett meg a h�tv�dpontokr�l sem. A sz�l �zte h� hasonl�t a visszavonul� hadsereghez: a ny�lt mez�n rendezi sorait, ahol lehet, megveti a l�b�t, �s elfoglal mindent, amit csak tud. Eg�sz szakasznyi h� b�jt meg a falak romjai m�g�tt. Elfoglalta a hegyoldalba v�jt r�gi, kanyarg�s �sv�nyt. Ezer �s ezer osztag k�zd�tt itt a t�l�l�s�rt, m�gnem a hajsza hirtelen v�get �rt. Elk�pzelni sem lehet kietlenebb �s bar�ts�gtalanabb helyet a f�ld�n, mint amilyen a Holtember-szoros egy t�li �jjelen. Mr. Hiram Beeson m�gis �gy hat�rozott, hogy � lesz e vid�k mag�nyos lak�ja.

Az �szaki-hegy oldal�ban �llt Mr. Beeson apr�, feny�r�nk�kb�l �p�tett kunyh�ja. A v�kony ablak�vegen �t hossz�, v�kony f�nynyal�b ny�lt az �jszak�ba, mintha valaki egy fekete bogarat t�z�tt volna a hegyoldalba egy f�nyes gombost�vel. Maga Mr. Beeson a kunyh� k�zep�n �ld�g�lt, �s �gy b�mult a ropog� t�z l�ngol� sz�v�be, mintha m�g soha nem l�tott volna ilyet eg�sz �let�ben. Mr. Beeson nem ny�jtott t�ls�gosan bizalomgerjeszt� l�tv�nyt. �sz haja csimb�kokban hullott hamusz�n �s beesett arc�ba, ruh�ja gondozatlan rongyokban l�gott rajta, csak szem�ben �gett valami t�ls�gosan is ragyog� f�ny.

Ami a kor�t illeti, ha valaki tal�lgatni pr�b�lt volna, els�re tal�n negyvenhetet mondott volna, de azt�n sietve kijav�totta volna mag�t hetvenn�gyre. A val�s�gban azonban huszonnyolc esztend�t mondhatott mag��nak. Annyira lesov�nyodott, amennyire csak mert. A sz�ks�get szenved� s�r�s� �s a v�llalkoz� kedv� halottk�m szelleme keveredett benne. Szeg�nys�g �s vakbuzg�s�g k�z�tt �rl�d�tt. �s e szendvicsben vesz�lyes dolog a t�ltel�k szerep�t v�llalni.

Ahogy Mr. Bees�n ott �lt a kunyh� k�zep�n, b�tyk�s k�ny�k�vel b�tyk�s t�rd�re t�maszkodva, aszott �llat aszott tenyer�ben pihentetve, �gy t�nt, ma m�r egy�ltal�n nem akar nyugov�ra t�rni. Mintha att�l f�lne, hogy a legkisebb mozdulatra is ezer darabra hullik a teste. M�r pislogni sem mert, b�r az elm�lt egy �r�ban k�nytelen volt h�romszor is hunyor�tani.

Hirtelen hangos kopogtat�st hallott az ajt�n�l. E kopogtat�s ezen az �ji �r�n �s ebben a kegyetlen id�j�r�sban val�sz�n�leg meglepte volna a k�z�ns�ges haland�t, k�l�n�sen, ha az illet� m�r k�t �ve �l ebben az isten h�ta m�g�tti szorosban, �s tudja, a vid�k ilyenkor teljess�ggel j�rhatatlan. Mr. Bees�n, azonban, m�g csak el sem ford�totta tekintet�t a lobog� t�zr�l. M�g amikor az ajt� sz�lesre t�rult, akkor is csak �pp hogy �ssz�bb h�zta mag�t egy kiss�, mint aki valami olyasmire v�r, amit val�j�ban nem sz�vesen l�t. A gyenge asszonyok viselkednek �gy, amikor a halottash�zban egy oldalfolyos�r�l lassan behozz�k a kopors�t.

�m amikor a j�vev�ny hossz� l�ptekkel beviharzott a szob�ba �s keszty�s kez�t Mr. Bees�n v�ll�ra helyezte, ez ut�bbi, aki eddig gondolataiba mer�lve b�multa a t�zet, hirtelen felkapta a fej�t, �s arc�ra �ri�si meglepet�s �lt. Ak�rkit is v�rt, ilyen l�tv�nyra k�ts�gtelen�l nem sz�m�tott. A poszt�kab�tos, h�rihorgas id�sebb f�rfi fej�n zsebkend�b�l r�gt�nz�tt k�t�s �ktelenkedett. Az arc�t szinte teljesen eltakarta a feje k�r� csavart s�l �s a hatalmas z�ld v�d�szem�veg, de n�h�ny helyen kivillant b�r�nek szinte vil�g�t� feh�rs�ge. A v�ratlan l�togat� l�tv�nya vegyes �rzelmeket v�ltott ki Mr. Beesonb�l: a d�bbenet �rz�s�be �r�m �s �szinte j� sz�nd�k keveredett. Fel�llt �lt�b�l, megragadta a j�vev�ny kez�t �s olyan szenved�llyel r�zta meg azt, amire maga sem tudott volna magyar�zattal szolg�lni, k�l�n�sen hogy az �regember arckifejez�se nemhogy �rdekl�d�st, hanem ink�bb visszautas�t�st t�kr�z�tt. De h�t az �rdekl�d�s oly t�g �rz�s, hogy m�g az ellenszenv �rz�se sem mentes t�le. A vil�gon a legvonz�bb dolog az emberi arc, melyet �szt�n�sen eltakarunk egy sz�vetdarabbal. �s amikor m�g vonz�bb� v�lik sz�munkra - mi t�bb, elb�v�l�v� -, k�t �s f�l m�ter m�lyre temetj�k a f�ld al�.

- �, uram! - sz�lalt meg Mr. Bees�n �s elengedte az �regember kez�t, mely er�tlen�l hullott al�, egy apr� kattan� hang k�s�ret�ben. - M�dfelett bar�ts�gtalan az �j odakinn. K�ny�rg�m, �lj�n le n�lam. Olyan boldog vagyok, hogy kunyh�mban �dv�z�lhetem.

Mr. Bees�n oly k�nnyed j�lnevelts�ggel int�zte vend�g�hez e szavakat, melyre, tekintve a k�r�lm�nyeket, aligha lehetett el�re sz�m�tani. Val�j�ban, azonban, a k�ls� megjelen�s �s a kiv�l� modor k�z�tti ellent�t �pp el�gg� meglep� ahhoz, hogy az arany�s�k leg�ltal�nosabb t�rsadalmi jelens�gei k�z� tartozzon. Az �regember egy l�p�ssel k�zelebb h�z�dott a t�zh�z, mely k�s�rtetiesen t�kr�z�d�tt a z�ld szem�vegben. Mr. Beeson �jra megsz�lalt:

-  Nagyon �r�l�k, arra m�rget vehet!

Mr. Beeson kifinomult v�laszt�koss�ga az�rt tett n�h�ny elfogadhat� m�rt�k� engedm�nyt is a helyi �zl�snek megfelel�en. Mr. Beeson itt elhallgatott egy pillanatra, �s tekintet�t v�gigfuttatta l�togat�ja k�lsej�n - a bebugyol�lt fejt�l a poszt�kab�t pen�szfoltos gombjain �t a z�ldes sz�n� marhab�r csizm�ig, melyr�l az olvadoz� h� apr� patakokban csordog�lt a padl�ra. Lelt�rba vette vend�g�t �s �gy t�nt, meg van el�gedve az eredm�nnyel. De h�t ki ne lett volna?

-  A vend�gl�t�s, melyben r�szes�thetem �nt - folytatta -, sajn�latos m�don
szeg�nyes, amint k�r�lm�nyeimet l�tni m�lt�ztatik. M�gis igen kiv�lts�gos
helyzetben erezn�m magam, ha volna olyan kedves megosztani velem, amim
van, �s nem n�zne jobb ell�t�s ut�n Bentley's Fiat-ben.

Mr. Beeson olyan egyed�l�ll�an kifinomult vend�gl�t�i al�zattal besz�lt, mintha olyan elviselhetetlen megpr�b�ltat�s lenne ebben az id�ben az � meleg kis kunyh�j�ban maradni, hogy az ember ink�bb nekiv�gna a szoros tork�ig vezet� tizenn�gy m�rf�ldnek, m�g ha ilyen kegyetlen h�ban is kell g�zolnia. A vend�g v�laszk�ppen kigombolta a kab�tj�t. A h�zigazda friss t�zif�t dobott a t�zre, les�p�rte a kandall�t egy farkasfarokkal �s megjegyezte:

-  De ha mag�nak lenn�k, ink�bb f�lh�zn�m a ny�lcip�t.

Az �regember letelepedett a t�z mell� �s l�b�t el�reny�jtva melengette sz�les talp�t. A kalapj�t, azonban, nem vetette le. A b�ny�k k�rny�k�n ritk�n veszik le az emberek a kalapjukat, csak amikor m�r a csizm�jukt�l is megszabadultak. Mr. Beeson nem tett t�bb megjegyz�st, hanem � is visszatelepedett a sz�k�re, ami tulajdonk�ppen nem is sz�k, hanem egy hord� volt, melyet �gy terveztek, hogy ha gazd�j�nak kedve t�mad �lt�ben sz�tmorzsol�dni, akkor - eredeti rendeltet�s�­vel n�mileg �sszhangban - a hord�-sz�k meg�rizze hamvait. Egy pillanatra s�ri csend telepedett a kunyh�ra, majd valahonnan a feny�f�k k�z�l egy farkas vicsorg� �v�lt�se hallatszott, �s ugyanebben a pillanatban az ajt� megreccsent a keret�ben. A k�t esem�ny k�z�tt nem volt m�s �sszef�gg�s, mint hogy felt�madt a sz�l, mely a k�zelg� vihart jelezte, amit�l a farkas igencsak megr�m�lt. Valahogy m�gis �gy t�nt, hogy a k�t hang k�z�tt valamif�le term�szetfeletti �sszeesk�v�s van, �s Mr. Beeson �sszeborzadt a hom�lyos f�lelemt�l. Hamar �sszeszedte azonban mag�t �s ism�t megsz�l�totta vend�g�t:

-  Furcsa dolgok t�rt�nnek errefel�. Sz�vesen elmes�lek �nnek mindent, �s ha
a hallottak ut�n �gy d�nt, nem marad n�lam, rem�lem, �tkalauzolhatom �nt az
�t legnehezebb szakasz�n, eg�szen addig a helyig, ahol Baldy Peterson lel�tte a
szerencs�tlen Ben Hike-ot. Gondolom, ismeri azt a helyet.

Az �regember nyomat�kosan b�lintott, mintha azt k�v�nn� tudtul adni, hogy nem csak hogy tudja, hol van az a hely, de nagyon is j�l ismeri.

-   J�magam �s k�t t�rsam - kezdett mond�k�j�ba Mr. Beeson - k�t �vvel ez el�tt vett�k birtokba ezt a kunyh�t, de amikor az aranyl�z mindenkit Bentley's Flatbe �ld�z�tt, mi is a t�bbiekkel tartottunk. A szoros kilenc �ra alatt teljesen eln�ptelenedett. �m m�g aznap este �szrevettem, hogy itt hagytam egy igen �rt�kes pisztolyt (ezt itt, ni), visszaj�ttem �s itt t�lt�ttem az �jjelt egyed�l, ahogyan az�ta is minden egyes �jszak�t. Hozz� kell m�g tennem, hogy k�t nappal kor�bban meghalt a k�nai szolg�nk, �s a f�ld olyan kem�nyre fagyott, hogy k�ptelenek voltunk tisztess�ges s�rt �sni neki. �gy h�t az indul�s napj�n felszedt�k a padl�t, ott ni, �s eltemett�k a szerencs�tlent, ahogyan tudtuk. Miel�tt azonban a padl� al� helyezt�k volna, voltam olyan hihetetlen�l �zl�stelen, hogy lev�gtam a hajfonat�t �s felt�ztem a gerend�ra a s�r f�l�. Most is ott van, l�thatja, de k�s�bb is k�r�ln�zhet, ha m�r felmelegedett �s k�nyelmesebben �rzi mag�t.

-   Nem tudom, mondtam-e m�r, de a k�nai teljesen term�szetes k�r�lm�nyek k�z�tt hunyt el. Mondanom sem kell, nem volt semmi k�z�m a hal�l�hoz, �s nem az�rt j�ttem vissza, mert valami sz�rny� b�b�j ellen�llhatatlanul visszavonzott ide. Egyszer�en csak az ittfelejtett pisztolyom�rt j�ttem. Ugye ez az �n sz�m�ra is nyilv�nval�, uram?

A vend�g lassan b�lintott. �gy t�nt, nem a szavak embere.

-  A k�nai vall�s szerint - folytatta Mr. Beeson - az ember olyan, mint a pap�rs�rk�ny: nem tud az �gbe r�p�lni, ha nincs farka. Nos, hogy r�vidre fogjam e kiss� f�raszt� t�rt�netet (amit az�rt k�teless�gemnek �reztem elmes�lni), azon az �jjelen, am�g itt fek�dtem egyed�l �s mindenf�l�re gondoltam, csak �pp �r� nem, a k�nai visszaj�tt a l�fark��rt. De nem vitte mag�val.

�s ekkor Mr. Beeson hirtelen n�ma csendbe burkol�zott. Tal�n kimer�tette a szokatlanul sok besz�d, de az is lehet, hogy egy olyan eml�k t�rt fel benne, amely lek�t�tte minden figyelm�t. A sz�l most m�r vadul sz�rnyra kapott �s a hegyoldalon a feny�k valami furcsa dalba fogtak.

-  Gondolom - folytatta Mr. Beeson -, mindez nem hangzik az �n sz�m�ra t�l �rtelmesnek, �s meg kell vallanom, magam is �gy v�lekedek. De a k�nai az�ta is visszat�r minden �jjel.

Ism�t csend telepedett a visk�ra. Mes�l� �s hallgat� egyar�nt mozdulatlanul �lt �s a t�zet b�multa. Azt�n Mr. Beeson hirtelen m�r-m�r szenved�lyes hangon t�rt ki mag�b�l, mik�zben vend�ge szenvtelen arc�t f�rk�szte, m�r amennyit l�­tott bel�le:

-  Hogy adjam neki vissza? Kedves uram, t�vol �lljon t�lem, hogy b�rkit is tan�cs�rt zaklassak ebben az �gyben. Bizonyos vagyok benne, hogy �n megbocs�tja szemtelens�gemet - mondta Mr. Beeson kiv�telesen megnyer� modorban -, de b�torkodtam j� er�sen odasz�gezni azt a l�farkat, �s magamra v�llaltam �rz�s�nek meglehet�sen kimer�t� feladat�t, �gy h�t meg�rtheti, hogy lehetetlen sz�momra k�vetni nagyra becs�lt javaslat�t. Vagy azt hiszi, gy�va vagyok?

Semmi sem k�pes fel�lm�lni azt a hirtelen t�madt vad kit�r�st, amellyel a h�zigazda vend�ge arc�ba v�gta felh�borodott tiltakoz�s�t. Mintha egy p�nc�lkeszty�t v�gott volna a j�vev�ny arc�ba. Egyszerre volt ez tiltakoz�s �s kih�v�s.

Mr. Beeson arcul�t�snek beill� kit�r�se azonban nem v�ltott ki semmilyen hat�st a vend�gb�l. Csak a sz�l kopogott a k�m�nyj�ratban, mintha r�g�k hullan�nak a kopors�ra. Egy percnyi n�ma csend ut�n ism�t megsz�lalt a vend�gl�t�:

-  De, ahogyan azt �n is mondja, rettenetesen kimer�t engem ez az �ldatlan helyzet. �gy �rzem, �letem utols� k�t �ve egyszer�en t�ved�s volt. Egy t�ved�s, mely �nmag�t hozza helyre, ha �rti, mire gondolok. Hogy s�rt k�ne �sni? Nem, azt nem lehet. Nincs, aki megpr�b�lja. �s a f�ld is fagyott. De nagyon kedves, hogy bet�rt hozz�m. Igaz�n sz�vesen l�tom. Majd mes�lje el Bentley's Fiat-ben is, b�r ez nem fontos. Tudja, milyen neh�z volt lev�gni azt a copfot? Ezek az istenverte pog�nyok m�g selyemszalagot is fonnak a varkocsukba! Hkrrrr!

Mr. Beeson mindezt �gy adta el�, hogy k�zben csukott szemmel fel-al� j�rk�lt a szob�ban. Az utols� hang, amit kiadott, tulajdonk�ppen m�r horkol�s volt. N�h�ny pillanattal k�s�bb egy m�ly l�legzetet vett, �ri�si er�fesz�t�s k�zepette kinyitotta a szem�t, mormogott valamit, majd azonnal m�ly �lomba mer�lt. Ezt motyogta:

-  Ellopj�k a poraimat!

Ekkor a j�vev�ny, aki mind ez id�ig egyetlen sz�t sem sz�lt, fel�llt �s minden siets�g n�lk�l kigombolta majd levetette a kab�tj�t. Olyan �szt�v�r volt egyszer� flanel als�ruh�j�ban, mint a n�hai Signorina Festorazzi, az a sz�znyolcvan centim�ter magas �s huszon�t kil�s �r asszony, aki egy sz�l ingben mutogatta mag�t San Francisco utc�in. Azt�n az �regember lefek�dt az egyik priccsre, de el�tte m�g, a helyi szok�s szerint, p�rn�ja mell� k�sz�tett egy pisztolyt, amit el�z�leg a falipolcon tal�lt. Ez volt az a pisztoly, mely�rt Mr. Beeson k�t �vvel ezel�tt visszat�rt a szorosba.

N�h�ny perc m�lva Mr. Beeson felriadt �lm�b�l, �s l�tva, hogy vend�ge m�r nyugov�ra t�rt, maga is k�vette a j� p�ld�t. De miel�tt lefek�dt volna, odament a gerend�hoz, �s j�l megr�ngatta a pog�ny hajfonatot, meggy�z�dve arr�l, hogy az val�ban j� er�sen oda van sz�gezve. A k�t �gy - amely nem igaz�n volt t�bb k�t deszkapolcn�l, n�h�ny nem t�ls�gosan tiszta pokr�ccal letakarva - egym�ssal szemben �llt a szoba k�t v�g�ben. K�z�tt�k volt a k�nai s�rj�t lez�r� kis n�gysz�gletes csap�ajt�, amely f�l� valaki ker�t�st�sk�t helyezett dupla sorban. A term�szetfeletti elleni harcban Mr. Beeson nem vetette meg a nagyon is e vil�gi �vint�zked�seket sem.

A t�z m�r kialv�ban volt. A k�kes sz�n�, d�h�sen pattog� l�ngocsk�k id�nk�nt fellobbantak, fantomszer� �rnyakat rajzolva a falra. Az �rny�kk�s�rtetek sejtelmesen futk�roztak, hol sz�tv�lva, hol meg egyes�tve er�iket. A gerend�r�l l�g� hajfonat �rny�ka azonban t�vol tartotta mag�t a t�bbiekt�l. �gy �llt ott a szoba k�zep�n, mint egy hatalmas felki�lt�jel. Odakint a feny�k �neke most gy�zelmi himnussz� emelkedett, de a str�f�k k�z�tti sz�netekben f�lelmetes volt a n�ma csend.

Az egyik ilyen sz�netben azt�n, egyszer csak megmozdult a csap�ajt�. Lassan de kitart�an emelkedett, �s ugyanilyen lassan �s kitart�an emelte fel bep�ly�lt fej�t a j�vev�ny is, hogy a k�l�n�s esem�nyt jobban l�ssa. Azt�n az ajt� a kunyh�t alapjaiban megr�z� hatalmas csattan�ssal visszacsap�dott a hely�re. Tetej�n a ker�t�st�sk�k fenyeget�en meredeztek. Mr. Beeson felriadt a zajra. Nem �lt fel, csak a kez�t kapta v�dekez�n a szeme el�. Eg�sz test�ben reszketett, fogai hangosan vacogtak. Az �regember f�lk�ny�kre emelkedve szeml�lte a fejlem�nye­ket, z�ld szem�vege l�mp�sk�nt vil�g�tott a s�t�tben.

Hirtelen egy hatalmas sz�ll�k�s s�p�rt v�gig �v�ltve a k�m�nyen. A szob�ba �raml� hamu �s f�st egy pillanatra mindent hom�lyba bor�tott. Amikor a t�z f�nye �jra bevil�g�totta a szob�t, egy kedves arc�, barna b�r� apr� emberke �lt a kandall� mellett az egyik sz�k perem�n. �lt�zete kifog�stalan �zl�sr�l tan�skodott. Bar�ts�gosan �s kedvesen mosolyogva biccentett az �regember fel�. „Biztosan San Francisc�-i" - gondolta Mr. Beeson, aki miut�n n�mik�pp felocs�dott r�m�let�b�l, puhatol�zva kereste a magyar�zatot a t�rt�ntekre.

Ebben a pillanatban egy �jabb sz�n�sz jelent meg a sz�npadon. A padl� k�zep�n t�tong� fekete lyukb�l kiemelkedett az elhunyt k�nai feje. A kiss� sz�gletes ferde r�sb�l kib�mul� �veges szemek a gerend�r�l lel�g� hajfonatra tapadtak. A tekintetb�l le�rhatatlan s�v�rg�s �radt. Mr. Beeson hangosan felny�g�tt �s arc�t ism�t k�t kez�be temette. A szoba leveg�j�t enyhe �piumillat t�lt�tte be. A k�s�rtet nem viselt m�st, mint egy t�z�tt varr�s� k�k selyemtunik�t, amelyen hatalmas foltokat hagyott a s�r f�ldje. Lassan kiemelkedett a lyukb�l, mintha egy �ri�si ac�lrug� toln� felfel�. Amikor a t�rde a padl� szintj�vel egy magass�gba ker�lt, mint a l�ng n�ma sz�kken�se, egy gyors lend�lettel mindk�t kez�vel megragadta a hajfonatot, karj�val felh�zta a test�t, �s rettenetes s�rga fogai k�z� kapta a varkocs v�g�t, �gy l�gott ott �rj�ngve, h�tborzongat� grimaszokat v�gva �s �r�lten r�ngat�zva ide-oda pr�b�lta let�pni jogos tulajdon�t a gerend�r�l. �m mind e k�zben egyetlen hangot sem ejtett ki. Mintha a holttest g�rcs�s r�ngat�z�s�t valaki galv�nelemmel id�zte volna el�. Az emberfeletti k�zdelem �s a k�s�rteties n�mas�g ellent�te t�bb volt mint rettenetes.

Mr. Beeson ek�zben az �gy�n kucorg�it. A barna b�r� kis ember sz�tnyitotta eddig keresztbe rakott l�b�t, t�relmetlen�l dobolt a csizm�ja orr�val �s egy s�lyos arany�ra mutat�it tanulm�nyozta. Az �regember fel�lt �s lassan a pisztolya fel� ny�lt.

Bang!

Mint a bit�r�l lev�gott hulla, �gy pottyant vissza a k�nai a fekete lyukba, foga k�zt a hajfonattal. A csap�ajt� �ri�si csattan�ssal bez�r�dott. A barna b�r� kis ember San Francisc�b�l f�rg�n talpra sz�kkent, kalapj�val elkapott valamit a leveg�ben, mint amikor kisfi�k lepk�t fognak, �s elt�nt a k�m�nyben, mintha csak felszippantotta volna valami.

Valahonnan messzir�l, a s�r� s�t�ts�gb�l egy halk, t�voli �v�lt�s sz�r�d�tt be a nyitott ajt�n �t. Egy elny�jtott, s�r� jajvesz�kel�s, mintha egy gyermeket fojtogatn�nak valahol a t�voli sivatagban, vagy amikor a S�t�n hurcol mag�val egy elveszett lelket. De az is lehet, hogy csak a pr�rifarkas vony�tott.

A k�vetkez� tavasz els� napjaiban egy csapat �j j�ratokat keres� b�ny�sz haladt �t a szoroson. �tkutatva az elhagyatott kunyh�kat, az egyikben Hiram Beeson holttest�re akadtak. Az �gyon fek�dt kiter�lve, sz�v�ben pisztolygoly� �t�tte lyuk t�tongott. A goly�t nyilv�nval�an a szoba �tellenes r�sz�b�l l�tt�k ki. Feje f�l�tt, a gerend�n egy elsz�nez�d�tt m�lyed�s arr�l �rulkodott, hogy a l�ved�k nekicsap�dva a f�nak visszapattant egy csom�r�l �s ir�nyt v�ltoztatva �ldozata mellkas�ba f�r�dott. Ugyanehhez a gerend�hoz egy �sszefont, l�sz�rnek t�n� k�t�ldarab volt er�sen odar�gz�tve, melyet a goly� v�ghatott el, miel�tt visszapattant volna a csom�r�l. M�s �rdekeset nem tal�ltak, nem sz�m�tva azt a n�h�ny furcsa pen�szfoltos ruhadarabot, melyet - ahogy azt k�s�bb megb�zhat� tan�k �ll�tott�k - a Holtember-szoros egyik lak�ja viselt �vekkel ezel�tt, miel�tt m�g az illet� el nem hunyt �s a k�zelben el nem temett�k. De hogy mik�nt ker�ltek a ruhadarabok Mr. Beeson kunyh�j�ba, senki sem �rtette, hacsak nem ma­ga a Hal�l viselte �ket �lruhak�nt - de h�t ez, ugyeb�r, aligha hihet�.